Gyereket szeretnék, de a párom még nem?

Sziasztok! 24 éves lány vagyok, a párom 25. Már lassan 4 éve vagyunk együtt, ebből 3 éve együtt lakunk a szüleinél. Amióta az eszemet tudom arról álmodozok, h gyerekem lesz. De mostmár minden pillanatban ez pörög a fejemben és csak erre tudok gondolni, h milyen jó lenne már. A párom egyébként az első fiú az életemben, soha senki mással nem is tudnék lenni, csak ő létezik számomra. A szüleinél lakunk, gyakorlatilag “mienk az emelet”, már jó ideje én intezem a mosast és igyekszem a kajaban is kivenni a részem, de az anyukája otthon van, így sokszor megelőz ebben. Nagyon szeretem őket is, viszont már szeretnek elmenni onnan, h csak mi legyünk. Az én családi háttérem nem megbízható sajnos, szinte csak a testvéremre számíthatnék... ergo nekem nincs jól megalapozott anyagi hatterem, de már 5 éve dolgozok, vegyész technikus a szakmám, relatíve jól is keresek. A paromék szüleinek jól menő családi vállalkozásuk van, ebben dolgozik ő is. (Nyilván nem a pénzre hajtok, de majd mindj kiderül miért írtam ezt) A lényeg a lényegbe: nagyon szeretnék már gyereket. Ez már körülbelül egy éve kattog így az agyamba és féléve már őrjítő a várakozás. A párom folyamatosan a megfelelő pillanatra vár, ami nem tudom mikor jöhetne el, én készen állok már :D viszont azt mondja, addig nem vállalhatunk gyereket, amíg nem lesz házunk és biztos anyagi hátterünk. Én nekem ezen felül van félre téve pénzem (milliós nagyságú) és szerintem ő sincs elveszve anyagilag, de nyilván ami elmegy az magára megy el szinte, így végtelen a költekezés határa. Én úgy gondolom, h ha lenne baba, egyből megoldást találnánk a házra is és minden feltételezett problémára (ahova az isten bárányt ad, oda legelőt is). És innentől lehetne járni végre egy utat, ami előttünk lesz. Mit tanácsoltok? Nyilván titokban nem akarok teherbe esni, bár ő sem ellenzi a gyereket csak “túl aggódja”, én meg kezdem át lepni a türelmes vagyok meg határt.

Köszönöm előre is!