Rástresszelés, idegeskedés?

Én nagyon mániákus vagyok sajnos, mindennap ezen a témán kattogok, mégis az első babám 5 hónap alatt összejött, a második pedig... talán most, három hónap próbálkozás után, ma teszteltem pozitívat, de még nem akarom elkiabálni, mert még van két napom a nem vártig.

Én is folyamatosan a netet bújom/bújtam, elolvastam már az összes meddőséges blogot és társait. A stressz biztosan nem segít, de hogy önmagában csak a stressz miatt ne lehessen, azt nem hiszem (persze nem arra gondolok, amikor vkit szörnyű csapás ér, meghal egy szerette, stb, hanem erre a rögeszmésségre, ami pl nálam is van).

2,5 évig nem sikerült a baba. 1 év után elkezdtük a kivizsgálásokat. Ott már nem tudtam megállni, hogy ne stresszeljek rá, ne idegeskedjek - mi van, ha nem jöhet?

Nem jött. Pedig mindent rendben találtak. Még átjárhatósági altatásos műtétem is volt, az is jó lett.

A doki ezek után azt mondta nem tud mit csinálni, menjünk a meddőségibe. A férjemmel megbeszéltük, hogy így, hogy egyikünknek sincs diagnosztizálva a baj, még nem megyünk, még adunk magunknak egy kis időt. Azért piszok nehéz belevágni egy meddőségi protokollba...

Egy szó, mint száz, megbeszéltük, hogy a gyerek "ráér", megvalósítom az álmom, és saját vállalkozást indítok. Nagyon sokat dolgoztam, abban a hónapokban tényleg nem foglalkoztunk a babával. Akkor fogant, 2 és fél év után, spontán a fiunk :) Azt sem tudjuk mikor, hogy, hiszen látástól vakulásig dolgoztam, alig voltunk együtt.

Hiszem, hogy nálam gondot okozott a túlzott akarás. De ugyanakkor pontosan tudom, hogy szinte lehetetlen nem rágörcsölni, mikor mindenki ezzel jön, hogy "ne görcsölj rá".

33 hetes kismama :)