A párom abortuszt akar, én viszont nem. Egyre többet vitatkozik. Mi a teendő?

Kérdező, én is abban a cipőben voltam 30 éve, mint most a párod - és mi is szétmentünk. Igen, előtte én is az akkori párommal képzeltem el a jövőt... de nekem olyan nő nem kell társnak, akinek egy embrió fontosabb a párjánál, ennyi.

Ma is pontosan ugyanígy gondolnám, és ugyanígy tennék.

Kérdező, nyilván létezik arra ok is, hogy a párodnak miért nem megfelelő most, és miért lenne megfelelő mondjuk egy év múlva, erősen kétlem, hogy itt mindösszesen évszám-különbségről lenne szó. Sőt azt is gondolom, hogy ezt az okot elmondta neked is, az ember ilyent nem szokott "csakmertazért" kérni, csak alapos indokkal.

Mindegy, egy biztosan látszik a kérdésedből meg a reakciódból, neked a majdani gyerek már most fontosabb mint a párod, és ahogy te eldöntheted, hogy megtartod-e, ő meg eldöntheti, hogy neki így elfogadható-e kettőtök kapcsolata, akarja-e így leélni az életét, avagy nem.

Én mindenesetre azóta réges-régen megtaláltam azt a társat, akinél nem legfeljebb harmadik lehetek önmaga meg a "kicsibaba" után, aki nem úgy fejezi ki felém a szerelmét, hogy keresztbe tesz, és kárt okoz nekem, aki nem várná el, hogy az életünket biológiai véletleneknek rendeljem alá.... szóval happyend...

Persze a valószínűbb koreográfia az (nálunk is így volt) hogy meg fogjátok próbálni együtt, csak épp a mindkettőtökben jelen lévő sérelmek miatt nem fog hosszú távon működni, állandósulnak a viták, veszekedések, és kb mire lejár a GYES szétmentek, ez a tipikus.

Hát, pedig tényleg az van, hogy egy gyereket stabil kapcsolatban kell vállalni, és a két szülőjének kell akarnia. Sokszor még így se könnyű eleinte.

Az meg vicces, ahogy egyes válaszadók a kérdező párját azért gyalázzák, mert nem a "gyereke" mellett áll, a párjának az anyját meg azért gyalázzák, mert a gyereke mellett áll. Noooooormális?

Kedves Kérdező, mivel ahogy írod, már úgyis kifutottatok a döntési időből, tedd, amit jónak látsz - a következményeit úgyis zömmel te fogod viselni.