Volt már valaki ilyen helyzetben? Van esélyem az életben?

27éves vagyok, van egy 7éves kisfiam, akit egyedül nevelek. De most kisbabát várok ,de ugy nez ki egyedül maradok vele is. Már nincs könnyem annyit sírtam. Nincs, egy ember sem akivel mernék erről beszélni, azért fordulok ide tanácsért. 2hónapja ismertem meg ezt a fiút, ő nem Magyarországon él. Szeretem, imádom és hosszu egyedül töltött évek utan ugyéreztem talán neki adok egy, esélyt. Besikerült a baba... Nem fogok hazudni, nem vedekeztunk. Tavaly tudorakot diagnosztizaltak nalam, tul vagyok sok mindenen es mikor közölte az orvos hogy meggyogyultam boldogsagomban ittam picit és igy eszembe sem volt védekezni. Felelőtlen voltam tudom. De, ez van. Emberből vagyok es, sajna, sokat hibazok. Szoval kiderült a baba es ez a fiu is, azt mondta hogy természetes hogy megtartjuk. Én is, igy vagyok vele. Azonban most derült ki hogy, a, fiu édesanyja, halálos beteg es most bepanikolt hogy n a megfelelő idő a babahoz ugyanis a kezelések sokba kerülnek es nem tud ugy, támogatni ahogy szeretne. Nem mondja, hogy vetessuk el de, azt se mar h megoldjuk. Én megtartom. Nem tudom megtenni h megöljem ezt a pici angyalkat a, pocimban. Van esélyem egyedul 2kisgyerekkel? Van1millióm eltéve. Ebből talán kijövök vmeddig. De utana? Mi a véleményetek? Ejjel nappal sirok. Koszonom az osszes választ. A szidasokat is.. Igazatok van. :-(