Mit tegyek, ha irigykedem a barátnőmre, mert sokkal jobb anyagi helyzetben él, mint én, és sokkal több lehetősége van az életben?
Nem tudom, mikor váltam ilyenné, mert mindig keményen megdolgoztam azért a kevésért, ami van, de kb. egy fél éve egyre jobban bánt a dolog.
A lényeg röviden: én mindig szegény körülmények között éltem, anyánk egyedül nevelt hármunkat, apai oldalról nulla anyagi támogatással. Érettségi után munkát nem kaptam, ezért OKJ-t végeztem, mellett diákmelóztam, most pedig egyetemre járok. Pénzem jóformán semmi nincs, mindent elvisz az, hogy ki tudjam fizetni a tandíjat (mielőtt bárki belekötne, nagyon jó tanuló voltam, de a mai ponthatárok mellett még a bőven 400 feletti pontom is kevés volt).
A barátnőm szülei elég jól keresnek, amiből nyilvánvalóan ered, hogy ő és a testvérei jóformán mindent megkapnak. Nekik teljesen alap az egyetem, a szülők mindent fizetnek mellette.
Azt hiszem, ez az egész különbségérzet amiatt jött ki, hogy jelenleg a párjaink nemhogy ismerik egymást, de jóban is vannak. A különbség megint ott nyilvánul meg, hogy az ő barátja gazdag családból való, az enyém meg tök átlagosból (nem, nem kell leszólni egyébként őket, soha nem mutatták nekünk egy percig sem, hogy lenéznének bennünket a rosszabb körülményeink miatt).
A gondok ott kezdődnek, hogy ők gyakran szerveznének négyes pogrammokat, amiket nekünk mindig le kell mondanunk, mert nincs rá pénzünk - igen, egy mozi is nagy kiadás. Bevallom, irigylek őket, mert étterembe járnak kéthetente, én meg egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam ott. Náluk gyakori az apróbb meglepetés, mert nem pénz, mi meg a barátommal úgy gyűjtögetünk, hogy szülinapra, egyéb alkalomra ajándékot vehessünk.
Ráadásul, nemrég beszélgettünk leendő terveinkről, és barátnőm lelkesen mesélte, hogy alig várja, hogy befejezzék az egyetemet, mert a szülők fizetik utána az esküvőt és persze lakást is kapnak... na, mi ehhez képest még azt se tudjuk, mikor jutunk el addig, hogy együtt élhessünk albérletben.
Néha rettentően érzem magam emiatt. Rengeteget töröm magam az előre jutásért, képzem magam itthon, elvállalok mindenféle munkát, spórolok- mégis. Szomorú vagyok, amiért tízszer annyi erőlködés mellett tizedannyit sem jutok előre az életben.
Mit tegyek, hogy ne ezzel foglalkozzak?
válasza:Még nem derül ki ki az életre valóbb. Amíg anyuci adja a hátszelet és tőle függsz, addig nincs verseny.
Majd ha kikerülsz az életbe akkor elválik tényleg megéred-e a pénzed. Addig felesleges.
De én szólnék a barátnődnek, hogy olyan programokat szervezzetek amik nem járnak kiadásokkal. Pl suli ingyenes programjai, vagy romantikus séta. Esetleg javasoljál te programokat.
válasza:Amúgy meg megértelek. Én is csóró diák vagyok, de volt, hogy olyan jól ment a szekér, hogy a párommal kb. havonta mentünk a város legdrágább éttermébe :D
Most viszont annyi pénzünk van ,hogy örülünk, ha megélünk.
De erre kár alapozni. Nem számít kinek milye van. Te hozd ki magadból a legtöbbet, ha életre való vagy behozod a lemaradást ;)
válasza: válasza:Őszintén azért ha telik fizetős szakra ami félévente minim 120.000Ft akkor azért nem meggy olyan rosszul. Persze lehetne jobb is csak az élet így működik valamit valamiért. Te fizetős egyetem mellett döntöttél így pár szórakozásról lemaradsz de ezt akkor is kellet tudnod amikor jelentkeztél.
A lakást kapnak az meg millióból 1 eset. Mert azért ne mond, hogy felétek ez általános, mert nálunk senki se kap.
válasza: válasza:Ilyen van, de nem biztos, hogy a barátnőd lesz az elégedettebb ember az életben. Pl 10 év múlva fordulhat a kocka. (Na, nem azért mert neki rosszat kívánnál.)
Közhely, de a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét. Most még a befektetési fázisban vagy (tanulás), de majd, ha pár év múlva pénzre váltod a tudást jó érzés érzéssel fog eltölteni, hogy mennyit gürcöltél, hogy idáig eljutottál. Saját erőből! Gondolj arra is, hogy megteheted, hogy tanuljál!
Nagyon sokan, akik korán abbahagyták a tanulást, mostanra már biztos bánják. (Ismerek jó pár embert, pedig lehetősége is lett volna rá.)
Hozzád hasonlóan én is minden pénzem iskolákra, nyelvtanfolyamokra költöttem, és a nyári szünetekben is dolgoztam, (szarabbnál szarabb melók, megalázó helyzetek) de ezekből a helyzetekből is tanultam, mert tudtam, hogy mit NEM akarok, és megerősített abban, hogy mit miért csinálok.
Ma már egy multinál dolgozom és elég jól keresek, (mihez képest, ugye?), és ami a legfontosabb, hogy van egy kiegyensúlyozott, boldog családi életem meg egy picurkánk. Elégedett vagyok az életemmel. (Remélem, 10 év múlva is ezt mondthatom!;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!