Mikor fogom tudni, hogy lelkileg készen állok az anyaságra?

Szerintem akkor vagy érett, ha félsz ugyan a szüléstől, de elfogadod. Illetve ha már nincs benned olyan, hogy lemondásnak érzed ha nem tudtok elmenni bulizni a baba miatt, vagy hogy kettőtökre sincs időtök. Az első pár hónap erről szól, nemhogy egymásra, de magadra sem lesz időd. Aztán minden normalizálódik. A mi babánk 10 hónapos, most már egyre több időnk van egymásra, egyre többet eljárunk itthonról, szóval olyan mint régen, csak még jobb, mert itt van ez a csodaszép kis bajkeverő. :-))

Szóval ha ezt már nem érzitek áldozatnak, akkor jöhet a baba.

Megjegyzem, 23 évesen én még nagyon messze voltam az ilyenfajta gondolkodástól, de nem vagyunk egyformák. Nekem akkor még a szabadságom (kötetlenségem) volt fontosabb.

Én is féltem.Jobban mondva én sem tudtam, hogy készen állok-e.Addig húztam halasztottam a dolgot, míg elmúltam 30, mikor kismama lettem.És még akkor is rettegtem.

Féltem a terhességtől.Mire odakerültem, rájöttem, hogy élvezem.Egyáltalán nem teher.Féltem a szüléstől.A vajúdás alatt olyan nyugodt voltam, hogy alig tudtak vérnyomást mérni:)Féltem attól, hogy hogyan látom el a babát.Most, hogy itt van egész nap csak érte aggódok, ölelgetem, puszilgatom.Imádom.

Bánom, hogy nem huszonévesen jött.Most mi a gondom?Ennyi idősen hogyan vállajak kistesót?Pedig nagyon szeretném.Hát elmúlt az idő...

Csakis akkor fogod megtudni, készen állsz-e, ha ott lesz a baba.Na, akkor igazán érzi az ember.Amikor ránézel, arra fogsz gondolni, hogy mekkora h..ség volt rágódni azon, mikor vállalj babát.

És ha nehezen jön össze a baba?CSak úgy röpülnek az évek.Kívánom, ne így legyen.

Ha úgy érzed a párod a nagy ő.Ha mindenben támogatna, segítene a babát illetően, akkor hajrá.

Eleinte tényleg nem tudnátok egymással annyit foglalkozni.Viszont pár hónap elteltével újra tudnátok egymásra figyelni.Minden csak szeretet, és akarás kérdése.

Sok boldogságot!