Aki elveszítette közületek a kisbabáját, az mikor vágott neki ismét a gyerekprojektnek?
Kérdésem azokhoz szól, akik nagyobb terhességi korban, azaz félidőn túl veszítették el a babájukat, vagy születés után akár hetekkel-hónapokkal. Ilyenkor át kell menni a szülés "élményén", találkozni a babával és elengedni. Ezért tartom nehezebbnek, mint egy koraterhesség elvesztését (bár az is megrázó).
A gyász feldolgozása szempontjából kérdezem, hogy mikor látott neki újra a gyerekprojektnek. Az orvosilag mondott három, hat hónap az fizikai értelemben szól, én inkább a lelki téren érdeklődnék. Olvastam valahol, hogy jobb kivárni egy-másfél évet, amíg a normál gyász folyamata lezajlik, mert ha túl korán jön a terhesség, akkor csupa aggódás, feldolgozatlan lelki fájdalmak között fog élni a kismama, ami nem egészséges. Én ugyanakkor úgy érzem, hogy egy újabb terhesség segítene, de biztos vagyok benne, hogy a tripláját aggódnám az eddigieknek.
Akinek saját tapasztalata van, az ossza meg velem, kérem.
válasza:#5 vagyok
En onnan tudtam hogy volt egy szornyu nap, amikor az addigiaknal is tobbet sirtam, borzasztoan uresnek es celtalannak ereztem magam, osszetortem teljesen, de azt hiszem akkor engedtem el az elozo babat...
Utana mar nem AZT a babat akartam visszakapni a szivem melyen, hanem egy masik babat szerettem volna. Valahogy ez igy egyszerre tortent.
En is azt gondolom, hogy Neked, Nektek kell erezni.
Az utolso, sikeres terhessegnel aggodtam persze rengeteget, de megerte. Szerintem olyan nincs, hogy ilyen elozmenyek utan nem aggodsz. Max probalod minimalizalni a stresszt es a parat.
Drukkolok Neked! <3
válasza:2015. októberében született halva a kislányom 33 hetesen. Fél év várakozást javasoltak. 2016. június első hetében fogantak meg a vigaszbabáink. Már nem vagyunk fiatalok, nem szerettem volna a gyászévet kivárni. Lelkileg pokol volt a terhesség eleje, kb. a 20 hétig tartott az, hogy minden vizsgálatra sírva és remegve mentem. Az a bizonyos 33. hét most múlt el, katasztrófa volt, rémálmokkal küzdöttem és alig aludtam.
Hogy honnan tudtam, mikor állok készen?
A barátnőmnek tavaly június elsején egy nehéz terhesség és egy komplikációkkal kísért szülés után született egy gyönyörű kislánya. Én olyan boldog voltam, hogy hosszú hónapok után levetettem a gyászruhát és abbahagytam az egyéni pszichoterápiát. Alig több, mint egy héttel ezt követően megfogantak az ikreim :-)
válasza:A 23. héten indult be a szülés az ikreimmel december 31-én. Élve születtek, egy órát éltek mindketten. Voltak napok, amikor azonnal szerettem volna belevágni, voltak napok amikor úgy gondoltam, soha többet nem szeretnék gyermeket vállalni még egyszer...
Aztán megszületett az elhatározás, hogy mégis szeretnénk, de magamnak szabtam "időhatárt", mégpedig azt, hogy ne az elvesztett babáimat akarjam visszakapni, hanem "új" babára vágyjak. Ez az idő 5-6 hónap múlva jött el, és szerencsére elsőre össze is jött júliusban. Problémamentes volt a terhesség, a szülés is, és a kislányunk is egészséges.
Nehéz, nagyon nehéz volt, a Fiaim mindig velem/velünk lesznek. Lelkileg nehéz volt eljutni odáig, hogy annak a kevés időnek is örülök, amit Velük tölthettem.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!