Szerintetek jogosan akadtam ki?

Én megértelek, Kérdező. A babát közösen tervezitek, közösen kell érte tennetek. Gondolom, Neked se a legideálisabb naptárra szexelni. Kíváncsi lennék, a válaszadók mit írnának, ha a párodnak kéne hormongyógyszert szednie, és Neked nem lenne kedved a dologhoz az adott napon, akkor vajon kinek kéne kezdeményezni?

De a duzzogás nem jó megoldás, akkor se ha igazad van, és akkor se ha nincs. Üljetek le, beszélgessetek, mondd el a sérelmeidet, lehetőleg higgadtan, és Ő is mondja el a véleményét, meg az esetleges sérelmeit.

Egyett kell értenem majdnem mind hozzászólóval és hogy a kérdésedre is válaszoljak,igen túlreagálod!

Nagynéném tapasztalatát eltudom mondani. Görcsösen figyelte az ovukat a 2.gyereknél,de konkrétan csak akkor voltak együtt (mint ti is). 4.évben a férj megunta és olyan szinten ellaposodott a kapcsolatuk,hogy mindenkinek úgy tűnt hogy elválnak. A nagynéném észbekapott és elengedte (nehezen) ezt a ráfeszülős dolgot! Helyreállt a kapcsolatuk. Azóta eltelt 8 év és van egy 6 éves lányuk is aki spontán fogant.

Csak azért írtam le,mert nagyon sok kapcsolat abba megy tönkre amit te csinálsz! Az erőltetésbe. Hogy már nincs szerelmeskedés,hanem egy gyors szex,amit lehet nem élveztek,csak azon jár a fejed h mikor lövelli be az összes spermáját! 2,5 évet próbálkoztunk a férjemmel de egyetlen egyszer sem mondtam neki,hogy most gyere mert peteérésem van.

Èn mint nő,nyílván tudtam és úgy alakítottam,hogy mindkettőnknek jó legyen. Szerelemmel közeledtem és nem úgy mint egy hárpia,hogy "de gyere már bmeg...".

Több hozzászólóval egyetértek,hogy ha egy nő akarja,akkor van szex.

Nem bántani akarlak de ennek nem lesz jó vége hidd el :( legközelebb itt írsz ki kérdést,hogy a párom elhagyott!

A heti 1 szex biztos sokminden miatt alakulhat így,de én a leírtak alapján arra gondolok,hogy már elkezdődött az ellaposodás. Ha teherbeedel,ez 0-ra fog csökkenni,mert már nem lesz fontos a szex,mivel megkaptad amit akartál.

Hosszabb távon nem fog működni ez. Vagy lehet h majd működik csak titokban megcsal.

Saját tapasztalatomat tudom leírni... nehezen jött össze a terhesség, minden spontaneitás megszűnt a kapcsolatomban, naptár szerint volt szex, és bizony nem vettem észre, hogy mennyire elhidegültünk egymástól valójában.

Ennek aztán később meglett a böjtje. Úgy született meg a gyermekünk, hogy már nem voltunk nő és férfi, hanem anya és apa. Évek teltek el így, és mire észbekaptam, már nem volt visszaút, nem tudtuk helyrehozni.

Azóta már elváltunk, és új kapcsolatban vagyok. Na itt már gondosan ügyelek arra, hogy megmaradjak nőnek, és szerencsére a párom sem az a fajta, akinek könyörögni kell a szexért, elég, ha csak hozzábújok.

Nem állítom, hogy megbántam a történteket, mert van egy csodálatos gyermekem, de a mostani eszemmel abban a kapcsolatban bizony nem vállalnék gyereket, ahol már kvázi lakótársakként éltünk együtt, és parancsszóra ment a gyerekgyártás. Mert a gyereket nem csak összehozni kell, hanem egy harmonikus családi háttér sem árt hozzá...

Én csak egyetlen dologra reagálnék kérdező.. "Miért kell mindig nekem kezdeményeznem?"

Nem, nem kell. A peteérésedet viszont alapvetően te ismered, te tudod mikor van.

Ha már elegem van abból, hogy folyton én kezdeményezek, akkor hagyom és megvárom míg ő jön.. Na de ha éppen együtt kellene lennünk és ezt tudom, akkor nem várok erre, hogy aztán majd durcizzak, hanem én csábítom el. Majd a következő alkalmat meghagyom neki, mert akkor már mindegy lesz, hogy hétfőn vagy kedden lenne velem.

Elhiszem, hogy rossz a sikertelenség, de ez a "most kell" szeretkeznünk taktika megöl mindent. Épp elég, hogy benned ott van egy ilyen kényszer, ne ragaszd át a másikra. Neki nem kell róla tudnia, hogy az együtt töltött alkalmakból melyik volt a "kötelező".