Babát szeretnék de a párom még nem. Lesz ez másképp?

Nekem is az a gyanúm, hogy ez sima időhúzás és nem akar gyereket, vagy a kapcsolatotokban nem biztos és kifelé hátrál vagy a csodára vár.

Amúgy kifogáskezelési tréningen oktatják a legegyszerűbb módszert: mindig miérttel kell visszakérdezni. Egy idő után így el lehet jutni a valós érvhez, akármi is legyen az.

Szóval ültesd le és kérdezz rá konkrétan, hogy miért nem akar, mi az, ami VALÓJÁBAN visszatartja.

Eleinte a férjem is úgy volt, hogy nem akar. Nála az ok ismert volt: fiatalon egy becsúszott terhességgel behúzták egy pokoli házasságba. Így neki a gyerekvállaláshoz rossz tapasztalatok kapcsolódtak.

Egyszer leültettem, elmondtam neki indulat nélkül, hogy megértem az álláspontját. De ő is értse meg, hogy ebben nincs kompromisszumos megoldás, hogy félig lesz gyerek. Nekem egy gyerekem sincs, de legalább egyet szeretnék. Megértem, ha ő többet nem szeretne, viszont akkor tiszteljen meg vele, hogy nem húzza az időmet, hanem lehetőséget ad, hogy mással családot alapítsak.

Pár napig gondolkozott rajta, aztán mondta, hogy átgondolta és oké, vágjunk bele, csak a munkahelyemen a véglegesítést várjuk meg (ez reális kérés volt amúgy). Megvártuk és utána tényleg eldobtunk minden védekezési formát. Azóta majdnem két éves a gyerek és szerencsére minden olajozottan megy továbbra is.

Viszont ha időhúzást, ködösítést láttam volna, akkor fájó szívvel, de kiléptem volna a kapcsolatból anno. Mert akkor magamat is hülyítettem volna pár évig, aztán kapkodhattam volna, hogy mennek az évek, hol egy partner, mikor lesz gyerek, stb. Ennek ne tedd ki magad.