Én szeretnék babát, a férjem nem igazán partner ebben. ő is belemenne, de csak miattam. így meg minek kezdjünk egyáltalán neki?

nem is tudom. továbbra sem tudtam magamban tartani és fel-fel hoztam a témát. látta rajtam, hogy ez nekem fontos és leültünk megbeszélni:

ő azt mondta, hogy bár ő kicsit később szerette volna mondjuk 1-2 év múlva, de szerinte is talán most van itt az idő. mert ő is pályakezdő, mint én, még össz-vissz 1 év munkaviszonya van. (nekem több van, de ez most nem érdekes, csak írom, ha valaki most elkezdeni aggódni a gyed miatt) szerette volna, ha meg van még kb. 1 év. én mondtam is neki, hogy ha ettől függ, akkor várjunk még. erre azt mondta, hogy elküldhetik most is és elküldhetik 1 év múlva is, ezt nem lehet kiszámítani. de ne gondoljunk a legrosszabbra, mert ha így tennénk, akkor talán sose lenne gyerekünk. és ezt az egyet leszámítva ideális körülmények között élünk

valahogy így történt. még mondtam neki párszor, hogy tényleg nem akarom erőltetni, de azt mondta, hogy akarja ő is, azzal együtt, hogy van benne egy kis félelem. de azt hiszem ezzel sokan így vagyunk az első gyerek előtt.

egy kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy kételkedtem abban, hogy a férjem szeret-e eléggé. tudnom kellett volna akkor is, ha azt mondja, hogy még várjunk.

hozzáteszem ő egy nagyon jó természetű, alkalmazkodó, megértő valaki. most érzem, hogy mennyire meg kell becsülnöm, hogy van nekem.

Drukkolok én is nektek. próbálom nem álltatni magam ilyenekkel, hogy elsőre. de ha igen, nem lenne rossz :)

azt olvastam, hogy az átlag egészséges pároknál fél év! úgyhogy te se keseredj el, ha elsőre/másodikra még nem sikerül