Én szeretnék babát, a férjem nem igazán partner ebben. ő is belemenne, de csak miattam. így meg minek kezdjünk egyáltalán neki?

Szia!

Hasonló cipőben jártam nem olyan régen. Én már mondjuk elmúltam 30 éves. És a párom nem a férjem, de csak azért nem mert ő attól is parázik.:( Sajnos a párom szülei nem a legjobb szülők és nem szeretet adás szempontjából. Nagyon bezárták a párom és azt tanították neki, hogy csak ők vannak senki más. Így történhetett hogy a párom most már 35 éves mégis több mint 3 éve én voltam az első nő az életében akivel egyáltalán beszélgetett. Szóval mondhatom szinte biztosra hogy a helyzet nálunk rosszabb volt. A védekezésre olyan nagy hangsúlyt fektetett, hogy hiába szedtem a gyógyszert ő akart védekezni, mert ő nem akar bajt.(Persze ez is a családi háttér gondos agymosása volt). Sajnos több mint egy éve egy nőgyógyászati betegséget találtak nálam és megoperáltak. Ez meddőséget okoz a későbbiekben és a műtét során el is távolították az egyik petefészkem 90%-át. Mondták most rögtön legyen babám, mert nem biztos hogy lesz. Én már akkor nagyon szerettem volna, persze ő hallani sem róla. Sírtam, kértem, megbeszéltük, de hát mit szólna anyu ha én terhes lennék, volt a válasz. És igen mit is szólhatna, hogy a 30 éves barátnőd 2 év kapcsolat után úgy hogy mindkettőnknek van biztos állása, mindkettőnk már rég kijárt minden iskolát, fokozatszerzést stb. Hát mit szólna.

Minél jobban erőltettem annál jobban félt. Már ott voltunk hogy nem is bújtunk össze. Aztán hagytam a témát. A gyógszert már nem szedtem.( ja csak zárójelben jegyzem meg ekkor még nem éltünk együtt, pedig direkt a párom közelében találtam albit, mert anyu nem tartja jó ötletnek). Majd valami történt. Párom hozzámcuccolt és mikor szóba jött a baba akkor már nem a heves tiltakozás volt, hanem a töprengés. Ennek fél éve. A párom mostanában nekem is mondja hogy tudom ez neked milyen fontos, de már nem védekezünk sehogy, tudja hogy jöhet. Csak akkor gondolkodik el már ha szólok, hogy peteérésem lesz, de megkért inkább ne szóljak, mert rendelésre nem megy. Szóval jöhet a manó. Persze nem lesz könnyű,de jönni fog.

Hidd el, a párod is változni fog, nem is olyan soká. Az hogy kijelenti ez Neked fontos nem negatív sőt. Egy férfi úgysem tudja anniyra ezt átélni mit jelent. Hisz az anyai ösztön bennünk van ők igazából akkor érzik, ha majd a kezükben fogják, vagy legalább egy uh kép van a Manóról.

Én nagyon sokat vártam és nem kellett más, hisz a legjobb embert találtam a világon(hisz mi mindannyian:)).

Minden rendben lesz. Csak pozitívan az nagyon sokat segít.

Puszi

Látod nem is kellett sokáig türelmesnek lenned, és máris megvan az eredmény! Drukkolok, és mielőbbi pocakosodást kívánok:DD

Meg persze jó szórakozást a kivitelezéshez:DDD

Hogy vetted rá ilyen gyorsan?

Légyszi mond el a praktikát :)

Nálunk hasonló sajnos a helyzet! :(