Mit tanácsoltok? Mondjunk el mindent, vagy várjunk még ezzel?
Egy jóideje próbálkozunk már párommal, de még nem jött össze a baba. Sajnos nálam merültek fel problémák, már volt egy műtétem, de most lehet lesz mégegy. Egyedül édesanyám tud erről (babaprojekt és probléma), megkértem ne szóljon senkinek, nem akarom, hogy sajnáljanak és zaklassanak, hogy mikor jön már össze. Még a tesómnak sem mondta el, tényleg betartotta, pedig tök jóban vagyunk. A problémám igazából az, hogy elmondjuk-e párom szüleinek is ezt a dolgot. A következő műtétem kicsit nagyobb lesz és hazudni nem akarok, hogy miért vagyok kórházban. Viszont azt nagyon nem szeretném, hogy sajnáljon anyósom, előző műtétemnél ő sírt és símogatott, hogy ugye félek. Lehet bennem a hiba, de ettől kivagyok. Nem halálos beteg vagyok és attól nem leszek jobban, hogy ő sír. Persze tök jól esik, hogy együttérez, de ennek is vannak határai (kicsit szereti a drámát, valljuk be). A másik bajom ezzel, hogy ő viszont nem tud titkot tartani. Ha ő tud vmit, akkor azt a család többi tagja még aznap megtudja és a munkahelyén is elkotyogja. Tisztelem őket és páromat is, ezért nem akarok titkolózni, de nem tudom mi lenne hosszútávon a jöbb döntés nekem.
Hogy lehetne ezt kezelni, megoldani? Voltatok már hasonló helyzetben? Mit tettetek?
válasza:én három hónapig szerettem volna a terhességemet titokban tartani, mert nekem is volt korábban problémám és úgy gondoltam várjuk ki h lesz e tényleg valami belőle.....aztán két hónap sikerült, mert mikor kellett mennünk az orvoshoz már össze vissza kellett kombinálni, h hova megyünk, mit csinálunk......
a titoktartás nekünk is nehezen ment....két hónap után hiába kértük valószínűleg már a fél kerület tudta.....belenyugodtam
a műtétet nehéz eltitkolni, esetleg finomíthattok rajta, h nem lesz akkora, csak valami rutin....h ne legyen nagy a dráma.....sok sikert!
persze, rutin műtét lesz ez is, csak bent kell maradnom éjszakára valószínű, az előzőnél nem kellett, de anyósom be akart jönni a kórházba délután, mikor én már 4kor otthon voltam.
ha végre összejön a terhesség, akkor azt nem szeretném eltitkolni max a 6. hét után közölném - csak már ott tartanánk! mert az jó, annak örülni kell, az már eredmény. de sírást-rívást nem bírom. na meg a pletyit.
nem tudom mi a jobb megoldás hosszú távon....
akkor nem csak én vagyok ilyen helyzetben, a kombinálás máshol is megy!
eredeti időponthoz képest úgy alakult, hogy egy hónappal előbb lett az esküvő, na ne tudd meg akkor mi volt! biztos azért és ezt előadta apósomnak is, hogy húha biztos terhes vagyok!
válasza:1.nehéz, a sógornőm már a pozitív tesztet is lobogtatta, én meg "nem mertem elhinni" mikor már az orvos is mondta.....aztán mikor 8 cm volt már volt focilabdája, tréning ruhája.....fúúúú
azért az anyósodék jóindulatúak, szerintem ez megkönnyíti a dolgot.....
igazából vannak ilyen típusú emberek, mondanám, h beszéljetek velük, h nem kell aggódni, drámázni, de valószínű h ha meg is ígérik, akkor is fognak, mert ilyenek.....nem feltétlen rossz ez...Te tudsz annyit tenni, h elfogadod őket...a baba miatt drukkolok
valóban nem rosszak, nem mondhatom, mindig mondja, hogyha bármi kell csak szóljak, sokat segítenek nekünk, csak tényleg az a rossz, hogy engem műtenek és nekem kell vígasztalnom őt.
csak tényleg nem szeretném, hogy vki "idegen" szembejön az utcán és rákérdez, hogy hogy sikerült a műtét és hogy mikor lesz gyerek.
meg tényleg anyósom annyira segíteni akar, hogy nőgyógyászt is akart nekem keresni, pedig tudja, hogy van dokim. meg olvas és akkor mindig mondja, hogy ez így ez úgy. nem akarom, hogy a "gyerekcsinálásba" is beleszóljon. és ha még 3 évig nem jön össze, akkor mennyire fog aggódni?
mindössze ilyen félelmeim vannak. nagyon eltúlzom?
válasza: válasza: válasza:1. értem, h min aggódsz, nekem is voltak hasonló félelmeim
méhen kívüli és kivették a fél petevezetőmet....nem akartam h sajnáljanak, meg h azt kérdezgessék h jól vagyok e.....én a munkahelyemen nem mondtam, a barátaim és a család tudta....hirtelen történt mondhatni baleset szerűen és a férjem amíg a műtőben voltam ijedtében felhívott mindenkit...
az is egy megoldás h nem mondod el, h kórházba mész.....de a körülményeket Te tudod, h mennyire lehet ezt megvalósítani
válasza:köszönöm szépen a válaszokat és a véleményeket.
azért dilemmázom, mert korrekt szeretnék lenni, természetesen páromat is figyelembe véve (nem szeretném, ha azt érezné a szüleit ki akarom hagyni mindenből), ugyanakkor magamnak sem akarok rosszat. anyósom annyira ismeri a fiát, hogy megérzi, ha valami baj van, hiába tagadja. első műtétnél is ez volt, tehát valamit mondani kell. heti szinten találkozunk, gondolom feltűnne neki, hogy nem ugrálok, mint egyébként.
kicsit bonyolult a nagyobb családban a helyzet, sajnos voltak akik megkérdőjelezték az egész kapcsolatunkat, ha kiderül, hogy meddő vagyok, félek megkapja a párom, hogy nekik igazuk volt és én rossz vagyok.
tudom butaság, nem tehetek róla, de ha anyós elpletykálja, célpont leszek.
válasza:1. sok sikert ....nem vagy meddő, most mész majd műtétre és utána lesz baba, ne aggódj.....asszem akkor a jó döntés az , h elmondjátok....lesznek akik sugdolóznak a hátad mögött, de ne törődj velük, attól nem vagy rossz "döntés" h nem lehet olyan gyorsan kisbabád, egyébként meg bárki kerülhet ilyen helyzetbe....
fel a fejjel, gondolkodj kicsit pozitívan.....a párodnak kellesz és fontos vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!