Szerintetek bevállaljam?

Szia! 29 évesen, családra, gyermekre vágyva kezdtem nagyon komolyan keresgélni, ki is lehetne társam és gyermekeim apja. Szép lánynak mondtak mindig, diplomás vagyok, élsportoló, ennek ellenére valahogy sose volt szerencsém a szerelemben. Végül - végső kétségbeesésemben - nézegettem a társkereső hirdetéseket. És bármilyen hihetetlen, ott találtam meg, gyakorlatilag azonnal azt a férfit, aki most párom, társam, gyermekeim apja. Másfél éves kislányunk és 20 hónapos pocaklakónk van. :-))

Azt tanácsolom, nézz alaposan körül, biztosan megtalálod te is a társad, de hidd el, bármekkora csoda is egy gyermek (ha teherbe estem volna tartós kapcsolat nélkül, akkor is vállaltam volna a babát), azért családban felnevelni az igazi. Neked is kell egy társ, de leginkább a gyereknek kell egy édesapa. Látom a lányomon: döcögősen indult a kapcsolatuk, mert a párom nem nagyon tudott mit kezdeni egy csecsemővel, bár tiszta szívből szerette a lányát és a kicsi bizony nagyon anyás volt. Mostanra viszont imádják egymást és a lányom délután már hallgatózik, mikor áll meg apa a ház előtt a kocsival és szalad elé. Most is együtt vannak a nappaliban, kakakóznak. :-)

Akarj babát, a világ leggyönyörűbb dolga, de szerintem próbáld megtalálni azt a férfit, akitől szeretnéd és éljetek együtt, akkor leszel te is és a picid is igazán boldog. Sok szerencsét!

Szia!

30 éves? Ne aggódj nem vagy öreg, simán találhatsz egy olyan férfit amilyet te szeretnél.Én eléggé apás vagyok :) hűha csak nehogy anyum elolvassa :P Ezt persze nem azt jelenti, hogy anyumat nem szeretem sőt :) de valahogy én jobban kijövök apukámmal, és rá is hasonlítok. Nincs annál jobb ha egy boldog családban élhettek együtt, nekem sajnos elváltak a szüleim úgyhogy most utazgatunk apumhoz tesómmal. Na jó eltértem a kérdéstől :) Nem jó az ha azt se tudná a gyerek, hogy ki az apja.

Légyszi ha egyszer megtalálod a neked való férfit írjál :P engem nagyon érdekelnek a válaszok :)

17/L

Szia.

Ne haragudj de én ezt nagy butaságnak tartom.

Benne vagy a korban, ez rendben, a háttér is rendben. Afelől sincs kétségem hogy jó anya lennél és felvagy rá készülve.De mindezek mellett én ezt önzőségnek tartom.Egy gyereknek szügsége van anyára és apára is.Én apa nélkül nőtem fel, 1 éves voltam mikor anyámék elváltak, és pokoli rossz, szinte nem ismerem az apámat,és ez rossz.Sosem volt teljes életem, láttam szép családokat anya, apa, kisgyerek...fájt a szívem hogy nekem ez nem adatott meg.Lehet hülye felfogásom van de szerintem mind 2 szülő ugyan olyan fontos a gyerek életében.

Persze kívánok sok szerencsét .Üdv. egy 9 hós. kisfiú anyukája

Szia!Irigylem azokat,akiknek a szülei elváltak,mert nekik még mindig ott van az apukájuk:(Nekem nincs ilyen szerencsém...örülök,hogy apu és anyu felneveltek mindhármunkat!Sajnos apa 7éve meghalt,de így 26évesen is szükségem lenne rá!(szeretném,ha látná az unokáit és azt is,hogy az oltár elé vezessen)

El se tudnám képzelni az életem úgy,hogy ne lenne a gyerekem mellett az apja!Én úgy nőttem fel,hogy mind a ketten mellettem voltak és a gyerekem is így fog!

Keresgélj tovább és ne add fel...neked is meg van az "igazi":):)Fiatal vagy még:)Sok sikert!!!

Egyéjszakás kalandból ne vállalj gyereket. És ha valamilyen genetikailag öröklődő betegsége van a pasasnak, aztán többet a büdös életben nem találod meg, pedig kellene (csontvelődonornak, akárminek??)

És különben is, egyéjszakásnál nem védekezni az aids meg mindenféle nyavalyák korában baromira orosz rulett, nem hinném hogy ennyit kockáztatnál.

GONDOLJ BELE!

:)