Mit szólnátok ha sírtok bejön a párotok és elmondjatok késik lehet baba van, aztán ő azt mondja gyorsan csináld meg a tesztet hogy még el lehessen vetetni? És lvnni sem akar 10 éves élettársi viszony

Naiv voltál, ha 10 évig hagytad magad hitegetni (vagy csak nem akartál tudomást venni arról, hogy ő bizony nem akar már több gyereket - amit akkor is érezhettél volna a viselkedéséből, ha nem volt bátorsága kerek-perec közölni veled.

Én otthagynám és megtartanám a babát (én is 30 körül vagyok, anyám egyedül nevelt fel, és harmonikus gyerekkorom volt, szóval nálam nem lenne kizáró ok, hogy az apa finoman szólva nem olyan, amilyet egy nő elképzel maga mellé :S)

Ha nem akarsz egyedül gyereket, azt is teljesen megértem, de a kapcsolatot akkor is lezárnám...

Viszont én tudom, hogy "kemény" vagyok, és "szigorúbb" vagyok az átlagnál. Másokkal szemben is, meg magammal szemben is.

ma 12:08

A szívemből szóltál, én is csak ezt tudom írni kérdező. Nehéz lesz, de hosszú távon csakis ez a jó megoldás. Ha 10 éve hiteget sosem jön el az idő, és gondolom ős em lehet sokkal kevesebb mint 30 éves...

Vannak szüleid, segítséged arra az esetre ha egyedül kell vállalnod a babát? Anyagilag meg tudod oldani? ha igen egy percet se gondolkozz rajta, én is felnőttem apa nélkül, boldogabban mint sokan akiknek rossz kapcsolatban éltek a szüleik hiába vltak ketten.

Szia. Szerintem nagyon gondold meg.

Ha most elveteted és később sem akar tőled gyereket, esetleg szét is mentek valamiért, időbe telik, mire találsz valakit, aki akarja, csak kifutsz már időből. Vagy elveteted és később meg mikor ő akarja, szintén benne lesz a pakliban h nem, vagy nehezen jön össze.

Én a helyedben megtartanám. Ha nem áll melléd, nem is kérdés, hogy nem ő lesz az, aki a jövőben boldoggá tesz.

Ez csak az első reakció volt,megijedt. Én hagynám egy kicsit őt is gondolkodni,alakulhat ez még jól is. Minden esetre meg kellene beszélnetek, és el kell mondanod,hogy szeretnéd,és ragaszkodsz a babához, hogy ennek fényében tudjon dönteni, ha még ekkor is menekülne, akkor tényleg el kell engedni, és átgondolni, hogy egyedül boldogulnál-e?

A pénztelenség nem lehet indok, hiszen a gyermeketek életéről van szó, azért nem születhet meg, mert úgy érzi sokba kerülne? Ez azért elég kegyetlen, nem?