Anyukák! Amikor még nem volt gyereketek eltudtátok képzelni, hogy mennyire szerethetitek a gyereketeket?

Nekem ez fordítva volt. Nagyon, de nagyon szerettük volna, vártuk, sokára jött össze és nagyon örültünk, hog y jön. Aztán a szülés olyan hirtelen jött és 3 héttel korábban, hogy egyáltalán nem voltam felkészülve az egészre. Az első napokban pont azon gondolkoztam, hogy mi lesz, miért nem érzem azt az anyai rajongást, csak a tudat volt, hogy van egy babám és most mi lesz. Aztán itthon már naná, hogy előjött, de nagyon furcsa volt az eleje nekem.

en igen, es kb olyan is, mint amilyennek elkepzeltem

Engem nem igazán halmoztak el szertettel a szüleik. Na én annál többet adok a 2,5 éves kisfiamnak. Első perctöl,hogy megtudtam babánk lesz nagyon boldog voltam. (3,5 évet vártunk rá) Megszületett nem volt semmi rossz érzésem. Első oerctöl jol szopizitt. Imádom. És semmivel össze nem hasonlítható. Ma azt mondta nekünk! Anya,apa boldog vagyok! Kell ennél több!?

utolso: :-D

Én is elképzeltem milyen elsz ha any aleszek,de aképzeletemet is felülmúlta az érzés,amikor a kezemben tarthattam csöpp kislányunkat. Mint egy villámcsapás..olyan volt. Csak sírtam,és néztem Őt....szerelem...örökké tartó! :) Aztán jött a 2. baba. Kétszereződött bennem az érzés,érzelem,még erősebben tomboltak a hormonok...jött a hiányérzet, a vágy,egy 3. baba után. 5 évet vártunk Rá,de itt van most velünk. Szavakkal el nem mondható mit érzek most! Sokszor csak azon bőgök,milyen jó így,és mennyire boldog vagyok,milyen csodás érzés 3 gyereket szeretni...és hogy 6 kis karocska ölel át esténként. Imádom ezt az érzést! Jó lenne ha mindig velem maradnának,persze tudom,egyszer kirepülnek majd...de ennél jobb,szebb,és csodásabb dolog mint anyának lenni,sztem nincsen! Se pénz,se karrier,se a ,,szabad,, élet,és utazások nem pótolhatják az anyaságot.Legyen akár milyen fárasztó,és kimerítő,anyagilag megterhelő ,mert tény hogy az.Főleg ennyi gyerek mellett,de nekem Ők jelentik az életet.. a valódi életet. És tudjátok mit,remélem egyszer lesz még rá lehetőségem,hogy átéljem negyedjére is ezt a csodát. Akkor lennék csak igazán GAZDAG. És boldog.Még ennél is boldogabb. Egy álmom válna valóra....egy igazi nagycsalád... ;)

Én nem tudtam elképzelni. Vágytam rá, hogy legyen sajátom, sokszor elképzeltem, milyen is lesz majd hármasban, de azt nem, hogy hogyan fogok érezni. A terhesség alatt is időbe telt, mire egyáltalán felfogtam, hogy tényleg babát várok, időbe telt, mire elkezdtem szeretni. Aztán amikor megszületett, akkor vártam, vártam, de csak nem jött az a mindent elsöprő érzés, amit sokan leírnak. Odarakták mellém a szülőszobán, de hiába hordoztam magamban 9 hónapon keresztül, mégis olyan idegen volt számomra. Utána napokig lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem szeretem a saját gyerekemet. A szobatársaim mind majd' megőrültek a gyerekükért, én meg csak elláttam és kész. Beletelt jó egy hétbe, mire kezdtem azt érezni, hogy szeretem a babát. Mióta itthon vagyunk, erősödött az érzés, jobban tudunk kötődni. Most már ő a legfontosabb személy az életemben a férjem mellett.