Tudom amit szeretnék az nem szép dolog, és nem is jó, stb. Nem kell leírni. Meg, hogy így nem jó a gyereknek, meg úgy, tudom. Inkább az érdekel, hogy valaki érzett-e már így mint én, és mi lett a vége a dolognak?

Gyerek szempontból nem voltam ilyen helyzetben, én inkább a kapcsolati problémádra reagálnék.

Ha fontos neked, hogy együtt legyen a család és a gyerekeid (esetleg a 3. is) boldogok legyenek, akkor állj neki és próbáld megoldani a problémákat a férjeddel!

Normális, hogy nem olyan már vele mint az elején. Egy hosszú kapcsolat nagyon sok nehézséggel, kompromisszummal és munkával jár. Meg kell dolgozni azért, hogy jó maradjon. Magától senkinek sem megy!

Ha hajlandóak vagytok tenni a kapcsolatotokért akkor a már meglévő gyerekek sem a boldogtalan szülők példáját látják, és sokkal ideálisabb környezet lesz a 3.-nak is.

Egyébként aki szerint rossz példa ez a boldogtalan szülő dolog, az a válást meg jó példának tartja??? Szerintem nem sokkal jobb.

Ha önerőből nem megy, menjetek párterápiára! Magatokért és a gyerekekért is és szerintem ez sok problémát meg tudna oldani!

Ne add fel, szerintem érdemes küzdeni azért, hogy legyen egy életre szóló jó kapcsolatod, boldog családod!!! Sok sikert! :)

Amúgy sógornőm volt így: egy haldokló kapcsolat (mert a tiétek az, mivel te ezt az embert már nem szereted), ahol ő akart gyereket, a férfi nem igazán. Összejött a baba, de mivel nem működött már a kapcsolat és egyik fél nem szerette a másikat (ott fordítva volt, az apa nem szerette a sógornőmet), szakítás lett a vége.

Akárhogy fogadkoztak, hogy majd a gyerek miatt jóban lesznek, stb., nem sikerült, megy az adok-kapok, amiből kap a gyerek is, egymást fúrják a gyerek előtt, 2 hetente láthatás, vita a pénzen, te ezt vedd meg, nálad csokit ne egyen, stb.

Borzalom.

Szóval egy haldokló kapcsolatba gyermeket szülni a legnagyobb önzőség és felelőtlenség és nagy éretlenségre vall, hiába van 2 gyereked, mert te magad is megfogalmaztad a kérdésedben, hogy tudod, hogy rossz ("Tudom amit szeretnék az nem szép dolog, és nem is jó, stb. Nem kell leírni. Meg, hogy így nem jó a gyereknek, meg úgy, tudom.").

Amúgy jövőkép: oké, meglesz a harmadik gyerek, férjed megunja, hogy már nem tekintesz rá férfiként és nem szereted (akármilyen szerető apa egy férfi, azért férfiúi önérzetük van), megismerkedik valakivel, otthagy, viszi a gyerekeket láthatásra 2 hetente. Azért őt írom, mert szerintem neked a 3 gyerekkel nehezebb lesz ismerkedni és olyan férfit találni, aki elfogadja a gyermekeidet.

Naivság ezt hinni, amit írsz: "Tudom, hogy soha nem fogunk elválni, erről beszéltünk többször is"..... :)

Előbb-utóbb betelik a pohara, meglátod.