Akinek van tapasztalata leírná?

Nekem is volt 2 inszeminációm tavaly, mindent az előírások szerint csináltunk mégsem sikerült. 2 napot még bent is maradtam a kórházban, hogy csak feküdjek, semmi mással ne kelljen foglalkoznom. Nagyot csalódtam, amikor nem sikerült. A 3 és fél évnyi próbálkozás után nagyon örültem, amikor a dokim azt mondta, hogy menjünk lombikra. Ott nem fontos, hogy átjárható e a petevezeték. Novemberben jelentkeztünk, decemberben volt a konzultációnk, januárban kezdődött a stimulációm és február végén már állapotos voltam. Biztos végig kellett járnunk ezt az utat, hogy sikerüljön, de ha tudtam volna, hogy a lombik nem egy olyan mumus, mint amit beharangoznak (tény, hogy a stimuláció NEKED nem kellemes és NEKED ott kell ülnöd nagyon sokat az intézetben, a férjednek ugyanazt kell csinálnia, mint az inszemeknél:-), de szent a cél és nem tekintek semmiképpen máshogy a pocakomban lévő 34 hetes örökmozgó babámra, mint az első szülöttemre, aki természetes úton fogant. Sőt! 4 megtermékenyített embriónk még maradt, januárban kell döntenünk róla, hogy mi legyen velük, lehet, hogy még nekifutunk egynek, ki tudja:-) Én sajnálom, hogy ennyi időt elszöszöltünk a sok próbálkozással, hormonos hónapokkal, programozott szexszel, ami lassan felőrölte a közöttünk lévő jó kapcsolatot. És sajnos fiatalabbak sem lettünk, úgyhogy a harmadikat már emiatt nem fogjuk bevállalni. Próbáld meg a férjeddel megértetni, hogy egy babánál nem a hogyan a lényeg, hanem az, hogy legyen!!! A sok beavatkozás (petevezeték vizsgálat, átfúvás eléggé megviseli a petevezetéket, ha az orvos azt mondja, hogy szerinte az inszemináció nem célravezető, hidd el neki, mert egy lombik sokkal drágább a költségvetésnek mint egy inszemináció, biztos nem anyagiak miatt mondja). Én hálás vagyok az orvosomnak, a szegedi Pál Zoltánnak, hogy nem erőltette tovább azt, ami nem megy és lombikra irányított.