Bűnbe estem én is. Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek?

megint negatív... elegem van már belőle. most utálok mindent és mindenkit. itt sírok a gép előtt, még jó, hogy a a párom már el ment dolgozni. ami a bűnöm: első gondolatom az volt, hogy nekem miért nem és a (hogy fogalmazzam szépen) 100%-ban nem épeknek miért? ők miért érdemlik meg és én miért nem. ez onnan jött, hogy valamelyik nap jöttem haza és a buszra felszállt egy család. aranyosak voltak meg minden, de láthatólag nem teljesen egészségesek. és ott volt 3 nagy gyerek és a pici a babakocsiban. Nekik miért és nekem miért nem????????? tegnap is láttam egy nőt, volt vagy 150 kiló, kócos, zsíros hajjal, rajta is lehetett látni, h talán nem mindig épek a gondolatai. és ott a pólyás a kezében. Neki miért és nekem miért nem????? a nővéreim járkálnak az abortuszra (úgy hogy már eleve van nekik gyönyörű gyerekeik) és legszívesebben szét pofoznám őket. nekik miért lehet ha nem is kell nekik???

eddig ha valaki ilyen kérdést írt ki, hogy féltékeny a kismamákra, próbáltam megnyugtatni, hogy neki is biztos lesz, és nem jó amit érez, és valahol én is tudom most magamról, de mégis kitört belőlem. és muszáj leírnom, mert elmondani nem tudom senkinek:(

köszi hogy elolvastátok...