Bűnbe estem én is. Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek?

mi 3 éve küzdünk egy gyönyörű szép babáért!de hát még nem akar jönni. Idegileg kivagyok, már babacuccokat veszegetek, persze ez tudom nem normális dolog, de ez annyira fáj ha babacuccot veszek hogy erőt ad!

utálok minden kismamát, minden anyukát nekik mért sikerült. lehet lepontozni én csak leirom amit érzek.

egyszerűen hihetetlenűl fáj!!!!!mért van ez igy????????????????

Szia!

Én is együttérzek veled, mi is ugyanigy vagyunk. Már több mint fél éve próbálokzunk, eddig semmi eredménye.24 éves vagyok, a párom 25. Nagyon vágyunk egy kisbabára... Én is sokszor sirok, és mondom a páromnak, hogy miért, és hogy mikor lesz? Velem van a baj? Januárban megyünk teljes kivizsgálásra, hátha megtudjuk mi a baj. A barátnőim, ismerőseim közül szinte mindenkinek van gyermeke, nem egy hanem 2. Nekem is rendszeresen előfordul, hogy késik 1 hetet, van mikor 2 hetet... És persze mindig ott a negativ teszt és a csalóás. A párom mindig veszi a teszteket, hogy most hátha összejött, csináljuk meg! :) Annyira édes, és mikor elkezdtük a babaprojektet akkor még arról volt szó, hogy mindketten két gyermeket szeretnénk, ma már ott tartunk ha lesz kettő, a harmadik sem okoz gondot! Hát igen, nagyon szép lenne, ha sikerülne. A szüleim is mindig kérdezik, hogy sikerült már? Mikor lesz unkoka? Néha nagyon mélypontra tudok kerülni emiatt, de nem adjuk fel! Kivánok neked sok sok türelmet, és kitartást, remélem nálatok is kopogtat a gólya hamarosan!!!

Én világ életemben azt hittem, hogy majd nem lehet ygerekem. Mind a kettő elsőre sikerült:) A legtöbb ismerősömnél viszont nem így van, ne aggódj, én vagyok inkább a kivétel. Ki tudja, hogy az a 150 kilós, zsíros hajú nő nem várt-e éveket a a baára....?!

Dia

kik azok a nem 100%-ban nem épek?? Azok kik?

Nem értem a logikát (most álnaiv vagyok), ne haragudj.

Hitler életerősen mosolygós ép babaként született, Toulouse Lautrec pedig nyomorékként.

Az előbbi kiirtotta fél Európát, az utóbbi hátrahagyott egy jelentős képzőművészeti örökséget.

Melyikük anyjának volt 'igaza', hogy szült?

A lelki életed logikája szerint.

Más kérdés pedig, hogy szívem csücskei a Down kóros gyerekek, felnőttek. Egyszerűen imádom őket. Sok ép, 8-9-10-11-12 éves gyereket kéne megtanítani úgy viselkedni, szeretni, rajongani, érdeklődni, nevetni...ahogy ők tudnak.

Nem csak az ivarszerveink, egészséges szervi működésünk tesznek minket képessé (hülyék szerint: jogossá) az utódlás kérdéséhez, hanem a felnőtt, mély, elfogadó, megértő érzelmi működésünk is.

Ráadásul ezek általában a klasszikus női tulajdonságok. Lehet nehéz élete egy teljesen egészséges gyereknek, olyan anya mellett, aki híján van ezeknek.

szia!

Kórházban vagy még? a dokik megtalálták a baj okát?

Szia!

Ma olvastam a kérdésedet és szerintem az egész kulcsa egy nagyon jó orvos, akit persze meg kell fizetni. Ezt tapasztalatból tudom, mert 1,5 évig nem jött a baba. A korábbi orvosom szerint PCOS-m volt, stimuláltak össze vissza, amitől 6 cm-es cisztám lett. Megelégeltem, utánajártam és felkerestem egy nagyon jó orvost aki persze drágább volt. Az első hónapban idén július kiderítette, hogy nincs PCOS-m, a cisztát, és hogy inzulinrezisztenciám van, szedtem a cisztára gyógyszert, majd az inzulinrezisztenciára 1 hónapot gyógyszert és október végén spontán (nem volt hőmérőzés, középidőben már csak 2 szer voltunk együtt és utána rögtön felálltam -már feladtuk, hogy természetes uton nem lesz babánk) teherbe estem. Ahogy kiderült hogy mi bajom van és kezeltek rögtön összejött a baba, tehát nem biztos hogy elég a türelem és a majd lesz szöveg, én legalábbis azt mondtam, hogy ha fél év alatt védekezés nélkül nem jön össze, valami gubbanc van, főleg fiatalnál. Ja és ahogy elkerültem az új orvoshoz és éreztem hogy ért hozzá és bízom benne megnyugodtam teljesen. Éreztem, hogy vagy így vagy úgy lesz babám, előtte olyan voltam mint te állandóan sírtam, utáltam a terheseket, és mindenkit, nem tudtam másra gondolni és minden gondolatom e körül forgott.

Szia!

Ha nem figyelted meg én tettem is érte, ennek köszönhetem most hogy sikerült, na meg nem kis mértékben a pénztárcámnak mert a jó orvosok igencsak megkérik az árát, aki pedig nem teheti meg marad a bizakodás, a reménykedés, az imádkozás na meg az utálkozás, hogy másnak miért sikerült, nekem meg nem? Főleg akkor, ha nem látja a kudarc okát!! És sajna a magyar egészségügyben ez jó szerével nem is derül ki, és utána ha mégis teherbe esik jön a vetélés, mert ennek is van oka, a fel nem derített probléma. Nekem is ha nem derül ki az inzulinreziszetenciám és a korábbi orvosom stimulációjának hála összejön a baba, nagy esélyem lett volna a vetélésre!! Nem stimulálni kell, hanem az okokat felderíteni, és utána ha szükséges stimulálni, de hát egyszerűbb az orvosoknak egy tablettát felírni és azt mondani, hogy majd sikerül régebben a várakozási idő 2 év volt. Aki pedig nem elég talpraesett, és ügyes az elfogadja amit az orvos mond, én nagyon sokat olvastam ez idő alatt a témában és már nekem feltünt a korábbi orvosom által mondott hülyeségek, így ki tudtam választani azt az orvost, aki segített is a problémán. De, hogy a kérdésedre is válaszoljak az irigység az egy teljesen normális dolog, szerintem te is így vagy vele, ez viszi előre az embereket. Ez mindíg is van, volt, lesz csak az álszentek nem vallják be. Plusz úgy beleképzelni magad más helyébe hogy a sok csalódást és fájdalmat nem élted át, nem lehet. Én megértem, és belölem és még sokakból ez ezt hozzta ki.