Bűnbe estem én is. Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek?

Kedves kérdező!

Remélem a mi tapasztalatainkból erőt tudtok nyerni a pároddal és hamarosan sikerülni fog a bébi! :)

Mi is így voltunk, már nagyon, de nagyon szerettünk volna babát, de sehogy sem akart összejönni, hiába a sok számolgatás, hőmérőzés, csak még idegesebbek lettünk tőle. 5 hónapon keresztül nem menstruáltam, minden hónapban zörgettem a patikában, hogy adjanak egy tesztet mert most biztos, hogy terhes vagyok, a patikus nő már annyira drukkolt nekem, minden hónapban öntötte belém a lelket, hogy úgyis sikerülni fog! Hát nem sikerült. Nekem is az volt a legidegesítőbb a dologban, hogy nem jött meg, tüneteim nem voltak ezek kívül, de ha egy fiatal egészséges nőnek nem jön meg akkor egyből a terhességre gondol! A dokim nem tudott rájönni, hogy mi bajom van. Arra gyanakodott, hogy PCOS vagyok, UH-n nem talált elváltozást, de azt mondta az is lehet PCOS akinek nincsenek cisztái. A vérképem sz@r volt, a hormonjaim rakoncátlankodtak, 10x több volt a tesztoszteron szinten mint a normális. Orvostól orvosig jártam, meddőségi vizsgálatra, UH-ra, vérvételre, mindenhová. Végül azt állapították meg, hogy az egyik petevezetőm nem átjárható ezért maradtak ki a vérzések. (Előző évben összejött egy terhesség, de elvetéltem, az orvos szerint vékony volt a méhnyálka hártya és ezért nem ágyazódott be rendesen.) Most viszont látszott UH-n is, hogy meg van vastagodva mivel 5 hónapon keresztül nem volt ami elvékonyítsa! Nagyon rá akartunk gyúrni a babára, most biztosak voltunk benne, hogy össze fog jönni és rendesen meg is fog tapadni. Hát nem jött össze... Időközben elmentem rákszűrésre is, had ne mondjam milyen ramaty lett az eredmény. Mikor a doki meglátta azt mondta most ilyen méhszájjal nem is javasolja, hogy teherbe essek, mert úgysem tudnám kihordani és ilyenkor 125%-kal nagyobb az esélye, hogy beteg baba születik, mert nem tud rendesen fejlődni. Teljesen összetörtem, nem tudtunk mit tenni, már teljesen le is mondtunk a babáról. Szövettani vizsgálat előtt megvizsgált a dokim és azt mondta terhesnek érez! Na én akkor azt hittem leesek az ágyról! Elküldött UH-ra és kiderült, hogy 6 hetes terhes vagyok. Szívhang még nem volt, de már jól látszott a petezsák. Következő héten már szívhang is volt, akkor döntöttem el, hogy akárki akármit mond nem vagyok hajlandó elvetetni ezt a babát ha kell akár a saját felelősségemre is megtartom! Az egész kórházban mindössze EGY orvos mondta, hogy kihordható a terhesség és látott már ilyet, egészséges lett a baba is és a mama is. Megfogadtam ezt a dokit, az egész terhesség alatt hozzá jártam gondozásra és nála is szültem. Igaz nagyon nehezen, de megszületett a kisfiam idén Július 25.-én császár metszéssel és makk egészséges! Azóta van életem, ami előtte volt az csak úgymond vegetálás volt. Meg volt mindenem, de mégis azóta vagyok teljes amióta megszületett a fiam. Amikor rám néz azokkal a szépséges nagy csodálkozó szemeivel... :))) MINDEN EGYES KÖNNYET ÉS MINDEN SZENVEDÉST MEGÉRT! NE ADJÁTOK FEL, NEKTEK IS SIKERÜLNI FOG! Minden fejben dől el! Hidd el, hogy ha nem görcsöltök rá akkor olyan könnyen összejön, hogy észre sem veszitek. Én nem éreztem semmit az egész fogantatásból, sőt még tüneteim sem voltak, meglepő volt amit a doki mondott, azt hittem csak álmodom. Sokáig nem is hittem el, hogy terhes vagyok, akkor döbbentem rá amikor megmozdult... Én azt tudom nektek javasolni, hogy kicsit tereljétek el a gondolataitokat erről a baba témáról. Tudom, hogy nehéz, de hidd el sokat fog segíteni egy kis fej szellőztetés.

Kitartást, türelmet és sok-sok erőt kívánok nektek! Na meg egy egészséges és csodás kisbabát és boldog családi életet! Mert ez mindennél jobb! :)