Bunkó vagyok, hogy amióta teherbe esett egy régi kedves barátnőm, nem nagyon keresem?

Szia!

Szerintem ez nagyon nem szép dolog...Biztosan fáj neked ez,de akkor mondd meg neki,hogy erről a témáról inkább ne beszéljetek.Ha amúgy nem vagy rá kiváncsi,akkor nem hinném,hogy olyan jó barátnők vagytok.

Miért kéred ki mások véleményét,ha nem tetszik amit írnak???Én csak a véleményemet írtam le.Emellett pedig megértem,hogy neked rosszul esik,hogy neki előbb lett babája,de én biztosan nem tudnám megtenni a barátnőmmel,hogy emiatt nem keresem.Valószínűleg ez neki is fel fog tűnni,és az még rosszabbul is elsülhet...

Nem akartalak megbántani!:-)

Szerintem nyugodtan elmondhatod neki, hogy mit érzel és meg fogja biztosan érteni! sok más dolgoról is beszélhettek, nem csak a babáról. persze ő, mint kismama biztosan legszívesebben egyfolytában erről beszélne, de régen is volt más témátok, most is lesz!

egyébként átérzem a helyzetedet, mert én is így élném meg, én is irigykednék nagyon! De azzal, hogy nem beszélsz vele a saját problémádtól is menekülsz... mondd el neki az érzéseidet, sírd ki magad ha úgy esik jól, de egy barátságot ne hagyj elveszni!

Igen, ne haragudj, de ez tényleg "bunkóság".

Nagyon valószínűnek tartom, hogy nem a barátnőd tehet arról, hogy neked nem sikerül.

Képzeld magad abba a szituációba, ha éppen fordítva lenne: neki nem sikerülne, amikor te már pocakos vagy, és veled is így viselkedne. Milyen élmény?

A barátok ilyenkor is támogatják egymást, és nem tartom valószínűnek, hogy ha beszélnétek egymással, folyton csak az állapotosságáról tudna beszélgetni, hiszen gondolom eddig is volt más témátok is.

Beszélj vele, hallgasd meg a babás témákat is, örülj vele, és arra az időre próbáld meg elfelejteni a saját gondjaidat, tedd széppé a terhességét!

Ha majd te fogsz babát várni (nagyon remélem, és szorítok, hogy ez mihamarabb bekövetkezzen), akkor meg ő fog érdeklődni a hogyléted felől, ebben biztos vagyok.

Azért, mert az egyik félnek babája lesz, ne menjen tönkre egy több éves barátság!

Őszintén remélem, hogy helyre tudod hozni, és a lelked is megnyugszik egy picit. Persze, gondolom milyen nehéz, de emberek vagyunk, és bizony meg kell tanulnunk kontrollálni az érzelmeinket, főleg akkor, ha a negatív viselkedésünkkel megbántunk másokat -főleg ha az a barátnőnk, és semmi rosszat nem követett el ellenünk, csupán annyi a "bűne", hogy boldog.

És soha ne feledd: mindenki azt kapja vissza, amit másoknak ad...

képzeld el, hogy az én barátnőm is sok idő vágyakozás után lett babás, én még mindig csak vágyom rá.

sajnos kiderült nála, hogy rövid a méhszája, ezért veszélyeztetett terhes. amikor kellett mennie a 4d uh-ra, a párja lebetegedett, hirtelen senki nem ért rá, és engem tudott csak felhívni.

eszem ágában se volt elgondolkodni, hogy most elkísérjem-e vagy sem. pedig a szívem szorult össze, ahogy láttam, hogy dobog a kicsi szíve, hogy ásítozik a pocakban, hogy grimaszol és mutogat a kis ujjával.

ott ültem és potyogtam a könnyeim, és arra gondoltam, hogy nem baj, hamarosan az enyémet is így fogom látni.

ő is tudja, hogy én is régóta szeretnék babát, és eleve úgy hívott fel, hogy persze, csak ha nem okoz problémát, de egyedül nem mert nekiindulni.

lehet hogy ez más eset, mert nagy szüksége volt rám, de én nem gondolkodtam rajta egy percig se, persze jobb lenne, ha én is pocakos lennék, de egyáltalán nem irigykedem, mert tudom, hogy az én időm is eljön. ráadásul ugye a barinőm terhes. plusz a sógornőm egyik húga 4 hónapja szült, a másikról akkor derült ki, hogy terhes.

és hogy ezek ne legyenek elegek, a nővérem sajnos tabletta mellett esett teherbe és múlthéten volt az abortusza. na az egy hatalmas vihar volt az én lelkemnek, de nem tudok mit csinálni, csak várni, hogy engem is megtaláljon a kis angyalkám...

ne bántsd a barátnődet, és szerintem nyugodtan megkérheted, hogy próbáljatok más témáról beszélni, az kevésbé eshet neki rosszul, mint hogy nem is keresed a társaságát!!

kívánom, hogy rád is rád találjon a saját angyalkád!!!!