Kedves Lombikosok! A kedves segtségeteket kérném! Mi vár rám? (a részletek alább)

Szia, azt írtad, hogy szeretsz olvasni (az jó), mert én szeretek erről írni! :)

Az előző hozzászóló mindent leírt, de azt is írtad, hogy minden érdekel, személyes élmények is.

Mi is már két éve próbálkoztunk, amikor világossá vált, hogy mindenképpen orvoshoz kell fordulnunk. Sajnos, nem tartoztunk a szerencsések közé, mindkettőnknél elég komoly gondok adódtak. A férjem eredményei siralmasak lettek, ami az idő előrehaladtával sem akart javulni (pedig rengeteg vitamint szedett), sőőőt, az utolsó előtti spermavizsgálaton már majdnem azoosperma volt a diagnózis, előtte csak OAT max. szindróma volt a papírra írva. (ez azt jelenti, hogy rossz az alakjuk, kevesen vannak és lassúak is). Miután engem is megvizsgáltak kiderült, hogy nincs peteérésem és hatalmas ciszták vannak mindkét petefészkemen. Csináltak laparoszkópiát, kiderült, hogy nagyon súlyos endometriózisom van, a legnagyobb ciszta a jobb petefészkemen volt, férfiököl nagyságú. Ezután azt mondták, hogy három hónap után (ennyit kellett várni a műtét miatt) egyből kezdjük a lombikot. Nálunk ICSI volt, ha komolyabb spermagondok vannak, akkor ezt csinálják.

Megvoltak a szükséges vérvételek, vizsgálatok a meddőségi klinikán (nekem nem csináltak átjárhatóságit). Minden rendben volt.

Január 7-én jött meg a mensim, a harmadik napon kezdtem szúrni magam. (nekem Németországban volt a lombikom, itt a gyógyszereket kicsit másképp hívják, de szerintem ugyanazok). Szóval Puregonnal kezdtem, pár nap múlva ehhez jött a Menopur (talán ez otthon a Merional). Három, valamikor kétnaponta kellett visszamenni ultrahangra és vérvételre.

Mivel a lombik kezdésekor már újabb ciszták voltak a petefészkemen és az utolsó spermaeredmények nagyon rosszak lettek, nem gondolkoztunk túl sokat azon, hogy sikerül-e. Ott voltunk és csináltuk. A hormonok a stimulálás vége felé kicsit megviseltek, sokkal érzékenyebb lettem, de lehet, hogy csak az izgalom miatt volt.

A 14. napon volt a leszívásom. Nekem utána nagyon fájt a hasam, de ez mindenkinél más, van aki meg sem érzi. Végül 7 petesejtem lett. (ennek nagyon örültünk, a ciszták miatt sokkal kevesebbre számítottunk és a férjem mintájában is találtak használható hímivarsejtet). A fájdalmat leszámítva boldog nap volt. :)

Másnap kellett telefonálnom, hogy hánynak sikerült megtermékenyülnie és mikor lesz a beültetés. Hétfőn volt a leszívás, kedden telefonáltam, és azt mondták, hogy másnap azaz szerdán mehetünk is, mert szépen fejlődnek. Sírtam a boldogságtól, soha nem fogom elfelejteni (ezt sem).

Szerdán mentünk, nagyon izgultunk kettő kétnapos embriót kaptunk vissza (aznap kezdtem a progi pótlást, 3*2 utrogestan hüvelybe és 2*1 progynova). Az embriókról kaptunk képet is, a férjem ott volt velem, amikor visszarakták őket! Kettő sikerült fagyasztani, a többi három nem fejlődött megfelelően. Még valami leszívás után még szúrnom kellett egy Brevactidot, majd még egyszer a beültetés utáni harmadik napon.

Az első három napban sokat pihentem, de aztán mindennap sétáltam. Nem figyelgettem magam, mert akkor megbolondultam volna. Nem emeltem nehezet és nem csináltam semmi megerőltetőt.

A ET. 11. napon teszteltem (vasárnap volt). Nem akartam ilyen korán, de férjem mondta, hogy jobb lenne hétvégén megtudni, hogy sikerült-e. Így van időnk ünnepelni vagy szomorkodni!

Egyből megjelent a második csík. Annyira hihetetlen volt, hogy el sem hittük. A 14. napon volt a vérvételem, a Hcg-m nagyon magas lett. 1145. Akkor már el mertük hinni. Egy hét múlva volt ultrahang vizsgálat, egy petezsákot láttunk, nagyon boldogok voltunk. A doktornő visszahívott egy hétre rá, mert akkorra ár szívhangnak is kell lennie. Visszamentünk (örökkévalóságnak tűnő egy hét volt, nehezen viseltem), újabb UH, láttunk szívhangot és akkor a doktornő megtalálta a másik embriót is, kicsit kisebb volt, de már neki is dobogott a szíve! Visítva, örülve, bőgtem. :) Szép látvány lehetett!

Kicsit hosszú lett, de a legfontosabbakat leírtam! Sok sikert kívánok! Majd írj, hogy hogy alakulnak a dolgok!

Ja és a legfontosabb: holnap töltöm a 17. hetet. Ikrekkel. :) Már egyértelműen látszódik a pocakom.

4-es válaszoló vagyok. Nekem vesebetegségem van. Az orvos mindent megkérdezett és előre megbeszéltük a kockázatokat is! Az örökbefogadás nálunk is a B terv volt. Mivel nem tudhattuk, hogy a férjemnek milyenek lesznek az eredményei. A herebiopsziát az urológus egyből kizárta a sorvadt herék miatt! DE erre nem is lett volna szükség.

Mivel külföldön élünk kicsit nehézkesebb az örökbefogadás, de már minden információt megszereztünk ezzel kapcsolatban.

Szerintem mindenképpen konzultálj az orvossal...

Sok sikert!

Szia! Előre is bocs, az offért, de muszáj volt írnom.

Mi is most fogjuk kezdeni valamikor a lombikot. Hogy mikor azt még nem tudjuk, mert sajnos kimerülőben vannak a petefészkeim, és a kezdés attól függ, mikor csökken az FSH-m 20 alá (utoljára, amikor nézték 39 volt). A kivizsgálásokon túl vagyunk, most volt átjárhatóságim cisztaeltávolítással együtt, mert endometriozisom is volt :(

Kedves második válaszoló, te kaptál valamit, ami csökkentette az FSH-t?

Gratulálok, akiknek már sikerült :)

És szorítok azoknak akik még előtte állnak :)

(1es vagyok)

Elvileg így is lehet lombikod, de ezt mindenképpen jelezd a dokidnak mielőtt bármit is elkezdtek.

Én a 8. lombikomra készülök, nálam hála isten iylen gond nincs, nálunk a párommal van a gond.

Utolsó ilyen esetben esetleg a dhea szedését szokták javasolni megpróbálni.