Akiknek nem jön össze a baba, Ti elmondtátok otthon a szülőknek? Hogy fogadták?

Kedves 7-es. Az én körnnyeztemben több ilyen pár is van, az évek óta való várakozás is hoz barátságokat. Eleve egy PCOS-nak nem egyszerű eltitkolni. Mivel szigorú diétával élek. Amit igenis észre vesz a környezet, társaság. Jó pár PCOS-t ismerek, ők szintén nyiltan felvállalják talán ezért is mivel úgyis feltünik a környezetnek.

Persze nekem sem könnyú de ettől nem érzem magam kevésbé nőnek. Nem ezen múlik csak a nőiesség. Tudom hogy lesz babánk és nagyon remélem hogy hamarosan. Manapság nagyon kevés pár van akinek sehogy nem tudnak összehozni babát. Nagyon fejlett már az orvostudomány szerencsére ezen az ágon is.

nekünk 4 év után sikerült a baba. Az elején viszonylag könnyen viseltem, aztán amikor a negyedik inszem sem sikerült, én akkor kerültem padlóra nagyon. Nekem IR-em van egyébként, és a kezelés után szinte rögtön sikerült a lombik is.

Ha valaki okoskodik - a leggyakoribb, hogy ne stresszelj, mert xy-nak is akkor sikerült, amikor már lemondott róla - akkor annyit mondtam, hogy tessék, ki lehet próbálni, de nem ajánlom.

Akik nem élték ezeket a dolgokat át, azok sajnos nem is értik meg. Nekem van olyan barátnőm, akinek nincs gyereke, és tőle sokáig azt hallgattam, hogy mit sírok ezen, nem vagyok érett az anyaságra, vagy nem lennék jó anya, ezért nem jön a baba :) ezeken sajnos át kell lépni.

Szia.

Én nem mondtam el az akkori párom szüleinek. 7 évig voltunk együtt, 3 évig mindenfajta védekezés nélkül voltunk együtt és nem jött a baba. Úgy voltam vele mindvégig, hogy ha jönni akar akkor jön...hát nem jött. Nem voltam kíváncsi akkori párom szüleinek a megjegyzéseire, mert elég szókimondóak voltak és tuti mondták volna, hogy selejt vagyok vagy ilyesmi és miattam nem jön össze a baba.

7 év után elváltak útjaink akkori párommal.

Megismerkedtem 1 hónapra rá jelenlegi férjemmel...fogamzásgátlót szedtem és 3 éve voltunk együtt amikor teherbe estem tabletta szedése mellett..milyen fura az élet:)7 hónapos terhes voltam amikor összeházasodtunk.:)

Bocs ha a vége nem ide vág..azért leírtam.

Mi másfél éve nem védekezünk, de csak az elmúlt 3-4 hónapban koncentrálunk rá jobban (hőmérőzés, időzített szex, stb.). Következő hónapban tervezzük elkezdeni a kivizsgálásokat, a férjemmel.

A barátnőim és 1-2 közeli kolléganőm tudja hogy próbálkozunk, de a családból egyelőre senkinek nem mondtuk el, pedig biztosan megértőek lennének és 1000%-ig mellettünk állnának. Csak egyrészt én nagyon rosszul viselem ha sajnálnak, másrészt nem szeretném ha rápörögnének a dologra, anyósomék biztos hogy orvos ismerősöket meg csodabogyókat kezdenének ajánlgatni (persze a legnagyobb jószándékkal, de én szeretek magam utána járni mindennek), anyukámék meg elkezdenének aggódni, talán még kérdezősködnének is rendszeresen hogy na van-e már valami.... szóval nem hiányzik egyelőre ez a nyüzsgés, persze így sem jó hogy ha néha-néha megkérdezik hogy mikor lesznek már nagyszülők, csak annyit mondunk rá hogy majd idővel... Szóval nehéz, főleg hogy anyukámmal amúgy mindent megosztok. Valószínűleg ha már tudni fogunk valami biztosat, esetleg találnak valami problémát, akkor a kézzelfogható dolgokat már megosztjuk velük is.

(18-as vagyok)

15-ös, mintha én írtam volna ezeket :)) Nekünk is még eddig minden sikerült az életben, imádnivaló családjaink vannak, egymás első nagy szerelmei vagyunk a férjemmel (12 éve), imádjuk egymást, van jó munkánk, szép otthonunk, jófej barátaink..... Csak a baba hiányzik. És én is mióta az eszemet tudom, anya akarok lenni (bár nem főállásban:)). Egyszer majdcsak nekünk is megadatik!!!