A férjem gyereket akar, én nem. Mi a megoldás?

"#14a férjem döbben rá a gyerekes életmód árnyoldalaira"

-amit most csinálsz- az gyerekes-32 évesen! És ennek az élvezkedésnek-utazgatásnak-magunknak élésnek az árnyoldala 10 éven belül már nagyon is kiütközne.

Felnőttnek lenni azt jelenti: felelősségteljes döntéseket hozni. A gyereknevelés felnőtteknek való.

Én tényleg nem értem, miért ne lehetne olyan nő, aki nem akar gyereket. Nekem vannak, és imádom őket, stb...

De miért nem lehet elfogadni, ha valaki nem akar????

Szerintem nem gyerekes dolog, ha nem akar, és neki az a boldogság, hogy utazik, hát tegye. Az ő élete. És igen, jobb, mintha gyereke lenne, akit állandóan lepasszol a nagyinak, és kötelességtudatból neveli fel.

Szerintem rendjén van ez.

Mindenki más. Meg kell tanulni elfogadni a másikat olyannak, amilyen.

Ha majd a férje jobban szeretne gyereket, mint amennyire őt szeretni, és nyitott szemmel fog járni, lehet, hogy az útjába akad egy csaj, akivel boldogabbak lesznek.

A véleményemet most nem írnám le, de van egy "szép" történetem, ezt megosztom veled, mert kérted.

Az egyik munkatársam nővére abszolút gyerek-ellenes volt, ő is úgy állt a dolgokhoz, mint te. Aztán becsúszott, nem akarta, megijedt, és el sem tudta képzelni, mi lesz most. Elment dokihoz, meglátta a picit, meghallotta a szívhangot és onnantól kezdve másra sem tudott gondolni, már babaruhát, babakocsit, bútorokat stb. nézegettek, mikor elmentek egy következő uh-ra, és nem volt szívhang. Ez két éve volt, azóta is hiába próbálkoznak a picivel. Teljesen kikészült, és megbánta, hogy nem vállaltak előbb babát.

Ez csak egy történet egy másik, hozzád hasonló nőről. Valószínűleg nem hat meg a sztori - a hozzászólásaidból ítélve -, de hogy tudd, ilyenek is vannak.

Régebben én sem szerettem volna, bármit megtettem volna, hogy ne legyen...most pedig már bármit megtennék érte, hogy legyen, de sajnos elképzelhető, hogy nekem sosem adatik meg az a boldogság, hogy anya lehessek.

Ennyi.

Nem értem miért mondjátok, hogy gyerekes, meg önző.

Nem kötelező mindenkinek gyereket vállalni. Ettől még sem önző, sem gyerekes nem lesz.

Ismerek én nagyon is felnőtt embereket, gyerek nélkül. Mások életéért vállalnak felelősséget és segítenek az embereken, de biztos nem felnőttek, csak mert nem a ti elképzeléseitek szerint élnek. Ez nem így működik.