A férjem gyereket akar, én nem. Mi a megoldás?
A férjemmel mindketten 32 évesek vagyunk. Pár éve vagyunk együtt, és már a kapcsolatunk elején letisztáztuk, hogy nem akarunk gyereket (egyikünknek sincs).
Most viszont elkezdtek "potyogni" a babák a baráti körben, és a férjem is elkezdte mondogatni, hogy ő is akar. Én viszont továbbra sem szeretnék.
Kicsit átverve érzem magam, hiszen annak idején fontos volt, hogy ebben is egyformán gondolkodjunk. Most viszont dühös vagyok, mert úgy érzem, átrázott...
Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit tegyek? Egyelőre halasztom a dolgot, nem beszélek róla, hátha nyerek egy kis időt. De ez nem tartható sokáig.
Osztom az utolsó és a 26F véleményét!!!
(Én 22 éves vagyok, de ha most becsúszna egy gyerek sem úgy gondolnék rá, mint az életem elrontójára.)
Nehéz ügy. Viszont ne érezd magad átverve. Ahogy előttem is írták, nem tehet róla, hogy lett benne egy vágy egy valódi család iránt. Ettől még bőven okos és intelligens lehet a férjed, ez nem "okosság" mérce, hogy lesz-e vágy gyermek iránt vagy sem. Viszont ha benned továbbra sincs semmi ilyesmi érzés, beszéljetek róla, ne csak felszínesen, alaposan, hogy most ki mit gondol, szeretne vagy vár a jövőtől. Őszintén beszéljétek meg. Sajnos ha az kell, akkor viszont engedjétek el egymást, mert az ilyen sosem szül jó helyzetet.. hiszen ő továbbra is szeretne majd családot, te meg nyilván továbbra sem és szépen lassan egymás mellett örlődve tönkre fogtok menni vagy legalábbis a kapcsolat.
Azt már mellékesem jegyezném meg, hogy minden hozzáállás és felfogás kérdése. Bár nyilván ha te ilyen elutasító vagy a gyerekek iránt ezzel úgysem győzne meg semmi és senki. Szóval gyerek mellett is lehet "teljes"életet élni. Igaz egy más világ amit kap ilyenkor az ember. Szerencsére mi azért olyan helyzetben vagyunk, hogy rá tudjuk bízni a kisfiúnkat rokonokra, családtagokra és el tudunk menni a férjemmel egy hosszú hétvégére.. vagy akár egy délutáni napon vásárolni, mozizni, kicsit romantikázni vacsorázni. Egy gyerek nem csak kizárólag lemondással jár. Ezzel nem megbántva téged, hiszen tényleg lehet olyan, hogy valaki egyáltalán nem vágyik gyerekre, hanem más élmények, érzések fontosak, de egymás életét viszont ne tegyétek tönkre. Hiszen így a férjed és a te életed sem lesz boldog, mert hiányozni fog valami. HA meg esetleg odáig juttok, hogy elengeditek egymást, így neki lehetősége adódik arra, hogy családot alapítson, te meg találhatsz olyan férfit aki olyan szemléletű mint te és talán így még ha külön-külön is, de boldogok lehettek és teljesülhet az álmotok.
Köszönöm, hogy írtatok!
Igen, én is azt érzem, hogy ez a kapcsolatunk legsebezhetőbb pontja. Más nincs is, mivel jó házasságban élünk.
Igen, lehet, hogy önző vagyok, de (ahogy írta is valaki) legalább belátom, hogy nekem nem való gyerek. Ezzel nem is volt gond, mert úgy tudtam, hogy a férjemnek sem hiányzik.
Amit a műveltségről írtam, félreérthető volt. Úgy értettem, hogy megdöbbentett, hogy ennyire mindegy a férjemnek, hogy mindegy kitől, de legyen utóda??? Ezek szerint én egy élő lombikbögre lennék, akinek a fő feladata az ő genetikai állományának továbbörökítése?
Egyébként ha becsúszna a gyerek, nem vetetném el. Bíznék abban, hogy a hormonok elöntik az agyamat, és normális, prüntyögő kismami lennék. Vagy nem. Igazából a "vagy nem" lehetőség izgat: mi lesz, ha nem lesz anyai ösztönöm? Szerintem ez nem minden nőben van meg: akik elhagyják a gyereküket, azokban nincs.
Egyébként nem vagyok gyerekes: sokat tanultam, dolgozom több helyen, van felelősségtudatom, és még egy gyereket is eltudnék látni. Csak épp az indíttatás hiányzik.
Ha van még véleményetek, írjatok! Esetleg ha tudok szépen végződő történetről, azt is írjátok meg!
Most 2 dologban bízom: vagy rámtör a nagy anyai ösztön, vagy a férjem döbben rá a gyerekes életmód árnyoldalaira.
A férjed nem átvágott, hanem egyszerűen felnőtt, és ez az élet rendje, a gyerek. A nagy átlagnak. Ha te nem akarsz, akkor igen, tényleg jobb, ha nem szülsz. Van egy barátnőm, aki szintén nem akar, én elfogadom. (mit is tehetnék mást:)
Azt remélem, hogy nem 40 évesen kezdesz el majd kapkodni, hogy megőrültél, és gyereket akarsz, és akkor majd nem jön össze...kifutsz az időből.
És igen, ha nem szülsz neki, lehet, hogy lelép. Ez is természetes, lehet, mégsem te vagy neki az igazi, és kezd rájönni. Szerintem a legfontosabb, hogy közös legyen a jövőről a véleményetek, terveitek.
És naná, hogy a férfiak 30 alatt nem akarnak gyereket, még fiatalok. Aztán elkezdenek felnőni...
Úgy próbaképp, és hogy segíts a barátaitokon, hogy pihenjenek kicsit, vállalhatnád 1-2 ismerős babafelvigyázását a férjeddel. Ők addig eltudnának menni erre, arra, vagy kettesben lehetnének. Tudom sok szülő nem akarja "megosztani" a babáját barátnőkkel, de ha van egy legjobb barátnőd, aki nemrég szült, biztos rád bízná pár órára.
Így te is belekóstolhatsz, és férjed is megszagolhatja a kakis pelenkát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!