Én arról szeretnék véleményt kapni, hogy én nagyon szeretnék már egy kisbabát, nővéremnek és unoka tesómnak is van.19 éves vagyok a párom 25 ő dolgozik én munkanélküli vagyok.1 éve szeretnék babát minden este sírok érte. Véleményetek?

1. vagyok

13 évesen persze, hogy nem érted miért éretlen az anyaságra!:) Senkinek sem a korával volt baja, nekem sem. Az én édesanyám is 17 évesen szült engem és a világ legjobb anyukája, szóval ha valaki, akkor én nem ítélkezek a kor felett.

Viszont vannak olyan dolgok, amikről neked még fogalmad sincs, ami rendjén is van így, mert nem is kell még tudnod 13 évesen. Tudod nem olyan egyszerű a nagybetűs élet, ahogy azt te most elképzeled. A te korodban én is azt hittem, hogy nem nagy kunszt eltartani magamat vagy egy gyereket felnevelni, de azért majd te is megtapasztalod, hogy ez közel sincs így. Azt is számításba kell venni, hogy mi van, ha az apa x idő múlva azt mondja, hogy neki mégsem kell a gyerek és lelép. Sajnos ez nem ritka manapság. Oké még ott a család támogatása, de ki tudja az is meddig! Csak kell egy nagyobb válság, betegség, akármi és máris onnan sincs segítség. Akkor mi van? A gyereknek enni kell, ruházni kell, óvodába, iskolába járatni, ha beteg gyógyszert venni...stb. A gyereknevelés hatalmas felelősség, nem kellene senkinek csak azért szülni, mert neki KELL a gyerek, mert olyan cuki... Na ezért mondja mindenki, hogy felelőtlen a kérdező és közel sem a kora miatt!

Én is szültem volna már 19-20 éves koromban és a mai napig mindennél jobban vágyom rá, de amíg nem tudom az alap dolgokat megadni egy gyereknek ÖNERŐBŐL, addig nem fogom bevállalni. Pedig boldog párkapcsolatban élek, a párom el tudna tartani, a családom tudna támogatni, mégsem teszem, amíg nem dolgoztam le 2 évet és félre nem tettem annyit, hogy biztonsággal finanszírozni tudjuk legalább az első 2 évet, ha bármi történne. 25 éves vagyok és még 30 éves korom előtt szeretnék szülni, de én nem csak sírok a párnámba, hanem teszek is érte, pedig irtó nehéz.

Kedves 13 éves!

Nekünk nem a kérdező korával van problémánk, és nem azért írtuk, hogy felelőtlen és éretlen még egy babához.

Olyan okokból gondoljuk így, mint pl. azért szeretne babát, mert másnak is van. Ez nem így működik. A másik probléma, hogy a kérdezőnek meg sem fogalmazódott a fejében, hogy esetleg dolgozzon, vagy alapokat teremtsen. Persze, jó dolog, ha a párod segít, az viszont nem egészséges, hogy ő tartja el az egész családot. Egészséges számítani rá, de nem egészséges csak rá támaszkodni, azzal az elvvel, hogy én majd szépen elbabázgatok otthon, amíg ő dolgozik ránk.

A gyes és gyed is másképp alakul, ha van az anyukának a szülés előtt 2 év munkaviszonya, legalább ennyivel hozzájárulhatna egy nő az együttéléshez.

Arra sem kaptunk választ, pedig a kérdést feltettem, hogy együtt élnek-e, mióta vannak együtt...

A legcsúnyább talán ebben a kérdésben a szülői támogatás téma felhozása. Értem én, hogy nagyon jószívűek a szülők, és mindenben segítenek, de nem lehet olyan felelőtlen gondolattal gyereket szülni, hogy majd anyámék vásárolgatnak nekem az ő pénzükből.

Attól is felelőtlen, hogy minden este sír, mintha egy gyerek lenne, és egy játékot szeretne megkapni. Nem hiszti kell a gyerekhez, hanem felnőttesebb gondolkodás.