Mesélnétek nekem?

Én most éppen ráérek egy picit! :)

Nálunk a baba tervezett volt! Kerek 1 évet vártunk rá! :) 2011 dec. 6-án megjött,20-án ovu,és 2012 jan. 3-ra nemvártam! Ez volt az első próbálkozós hónap! Teszt negatív teszt negatív...1-2 hóanp miért nem jön össze szomorkodás...aztán rájöttem felesleges a teszt,mejd ha már napokat késik,akkor kell! FIGYELD A DÁTUMOT!

2012 dec. 6-án megjött,20-án ovu,és jan 3-ra nem vártam! 7-én pozitívat teszteltem! Szóval most vagyok 5+6 hetes kismama! Kerek 1 év... Én iszonyat sokat stresszeltem,és akkor fogant a pivci,mikor itthon voltam nyugodt körülmények között 11 napot decemberben! :)

Csak mikor már sokat késett,akkor gondoltam,hogy tényleg terhes vagyok! Addig azt hiszem csak megérzéseim voltak,mert szilveszterkor egyetlen kortyot nem ittam! A fogam fájt,és minden evés után 2x-3x futottam wc-re hasmenéssel! Valahogy gondoltam én arra,hogy baba,de nem vettem komolyan,vagy nem hittem el mégsem! :) Pont most akartunk elmenni dokihoz,mert nem sikerül! :)

Apuka a teszt napján éjszakás volt,alig vártam,hogy haza érjen melóból! Mondom neki (3 nap múlva lett volna a 3. évfordulónk) tudom ám mit kapsz az évfordulónkra! Azt mondja ő is,csinál nekem rántott sajtot,sült krumplit,meg tartármártást! Hát mondom én meg arra gondoltam,elmehetnénk valahova szeptemberben! Néz rám értelmesen...,hova??? Hát mondjuk szülni... Kis néma csend... Terhes vagy? Igen! Babánk lesz! Öröm,mosolygás ugri bugri (neked ezt már nem szabad volt a megjegyzése,mert ugráltam örömömben...) Aztán kellett neki pár nap,mire felfogta! De szerintem még most sem érzi át teljesen! :D:D:D:D De nagyon örül,és jön velem a nődokihoz az első vizsgálat óta! Szerintem nem is tudnám otthon hagyni,ha nődokihoz megyek! :) Az én szüleimnek már elmondtuk 5+3 hetesen,mert anyu 100%,hogy észre vette volna rajtam,hogy babát várok! Hiszen már közölte is,milyen jóízűen eszek! Pedig nem eszek sokkal többet,inkább a csokit nasizom állandóan! :D Nekik vettünk egy rózsaszín,és egy kék kis zoknit,és beleraktuk 1-1 ajándék tasakba! Apunak én,anyunak meg párom adta oda! Hát volt nagy meglepetés,hirtelen megszólalni sem tudtak,hihetetlen mennyire örültek neki! :) Párom anyukájának ma mondtuk el 5+6 hetesen! Volt itthon kölyök pezsgő,és azt töltöttünk 3 pohárba! Anyóska közölte,hogy ő nem iszik,mondtuk neki,hogy ez kölyök! Erre közölte,hogy ő nem szomjas! Párom meg a kezébe nyomta a poharat,és közölte,hogy akkor gratulálunk a nagymamának! Erre anyós felugrott,és közölte,hogy jajj,hát akkor az apukának kell gratulálni,én meg erre: igyunk az unokája egészségére! Rögtön körbe lettünk puszilva! :) Eddig ennyi az én kis történetem,majd bővítem,ha történik még valami! Amúgy ez a (holnap) 6 hét is csodálatos volt eddig,már az a másfél,amióta tudom,a tudat hogy ott van bent,és két és fél hét múlva láthatom uh-on... Fantasztikus!!!

Te is mesélsz?

Első baba: tervezett volt. Első hónapban megjött, pedig azt hittem, tuti sikerült, nincs olyan, hogy nem. Második hónapban a 28. napon teszteltem, mert aznap utaztunk külföldre. Negatív lett, elutaztunk. Vártam, de nem jött meg. Már 2 hete késett, amikor hugommal küldettem tesztet postán. Délben csináltam meg, azonnal pozitív lett. Örültünk nagyon. Majd elmondtuk a férjem nővérének. Ő még aznap hazatelefonált és telekürtölte a rokonságot, hogy baba lesz. Barátnőmnek leesett az álla. Anyukám nehezen fogadta el a férjemet is, a babát is. Akkor 21 voltam.

Nehéz volt a terhesség, rengeteget híztam, vizesedés, pedig áprilisban szültem. 1 hónappal előbb született mg a fiam, vérezgetés az első 12 hétben.

A szülés elhúzódó volt, rejtett vajúdás, így utólag belegondolva. Két éjszakát, egy nappalt és még egy felet szenvedtem végig, 10kor volt burokrepesztés, onnantól fájt nagyon. 12:05re lett meg. Betapintás is volt, mert nagyon véreztem. Addigra úgy bepánikoltam, hogy hozzám már nem fog nyúlni senki, hogy a doki elaltatott. Még a lábtartót is letörtem :)

A kórházban 10 napig voltunk, besárgult a fiam. De volt ideje a gátamnak gyógyulni.

Második baba: tervezett, de rá 2 és fél évet kellett várnunk. 4 sikertelen inszem után feladtam és elutaztunk a férjemmel. Két hétig voltunk oda, majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mindig ráz a hideg. Azt sem tudtam, hanyadik napon vagyok, nem számoltam. Már a 31. ciklusnap volt. Délben teszt, azonnal pozitív. Felhívtam barátnőmet a budiból, örült velem együtt. A férjemnek később szóltam, mert sajnos már volt olyan, hogy pozi volt a teszt, de a baba megállt a fejlődésben :( Nem akartam idegesíteni. A dokim 2 nap múlva már látta a 2 petezsákot. Sajnos 3 hét múlva az egyik már nem volt ott. Minden rendben volt, problémamentes terhesség volt. A férjemnek több hét kellett, hogy megszokja a gondolatot, hogy újra apa lesz. NEm volt munkám és férjem unokaöccse jött, hogy lenne munka a cégnél. Visszautasítottam, nem értette, miért. Elmondtam neki, hogy terhes vagyok, még csak 6 hetes. Ő elutazott a családjával és ott elkottyintotta, hogy terhes vagyok. Nem akartak neki hinni, az nem lehet, hogy nekik nem szóltam. Volt is sértődés.

Anyukám sírt örömében, amikor elmondtam.

Ja és a fiam előre megmondta, hogy baba van a pocakban. NEm hittem neki.

Teljesen más terhesség, a második fiam sokkal nyugisabb volt a pociban.

A doki megindította a szülést. A méhszáj nem puhult, kaptam gázt. Halálfélelmem volt. Hiányzott a férjem, mert az elsőnél bent volt. Sírtam, hogy vegyék ki, mert nem bírom. Végül 5 óra alatt meglett, de egy hajszál választott el a császártól.

A kórházban 3 napot voltunk és haza is engedtek a férjem szülinapjára :)

Nekem még nincs mesélni valóm , de kíváncsian olvasgattam ... örömmel . :) És gratulálok mindenkinek , jó egészséget !

Az első történetnél elmosolyogtam magam amikor leírta hogy a párjával hogyan közölte. :)