Meddig észszerű az önvizsgálat?

Én nem értek egyet teljesen.

Félig igen: nagy hibának tartom, amikor valaki már a nemvárt vérzése előtt megpróbáélja kideríteni, hogy terhes-e, és mindenféle jeleket keres magán. Aztán idejön, felsorol egy csomót, azt várja, hogy mindenki bólogasson neki, és vérig van sértve, ha valaki megmondja neki, hogy önáltatás, amit csinál, és jó eséllyel koppanni fog.

Másrészről viszont eljön az a nap, amikor kimarad a vérzés, és a nő szeretné tudni, hogy miért. Ekkor jön el az önvizsgálat ideje: még mindig fent van-e a hő, mit mutat a teszt, kemény és zártj-e a méhszáj. (Ha a pénisz nyugodtan felhatolhat odáig, akkor egy tiszta női ujjnak miért lenne veszélyes?)

UIgyanakkor megértem azokjat a nőket, akik tudni szeretnék, hogy meg fog-e jönni a vérzésük holnap, vagy egy hét múlva. Csak épp arra iszonyú nehéz ráébreszteni őket, hogy ezt megjósolni a lehetetlenséggel határos, és ami energiát erre fordítanak, azt értelmesebb tevékenységekbe is fektethetnék. Pl a férjükbe, hogy ne érezze magát puszta spermadonornak.

Bocs, ha valakit megsértettem. De kismértékben én is végigéltem a fokozatokat, amikor más se érdekelt, mint a teherbeesés, és ennek a kapcsolatom látta a kárát, miközben a babát semmivel sem mozdítottam elő. Az egésznek "csak" annyi haszna volt, hogy alaposan megismertem a testem működését.