Újabb barátnő jelentette be ma a baba érkezését. Nagyon örültem neki, de belül vérzik a szívem, lelkem. Pont nekem nem? Miért? Rossz vagyok, nem érdemlem meg a babát? 3 éve küzdünk, hogy legyen, és egyre elkeserítőbb. Ti hogy bírjátok?

Nehezen. Baromi nehezen. Nekem a szomszédom babás, már lassan a hatodik hónapban jár. Egész egyszerűen irigy vagyok, féltékeny, utálom, amikor áthív és lelkendezik és mutogatja, hogy milyen lett a gyerekszoba festése, milyen bútorokat vesznek. Még a nyomorult kismama ruháit is irigylem.

Pedig jó barátnők vagyunk, remekül megérjük egymást, de egyre nehezebben viselem, hogy nekem miért nincs?! Pedig ők is sokat vártak a kisbabájukra, megérdemlik a gyermekáldást.

Szia!

Mi jó 7 évet vártunk a babára, már lemondtunk róla, minden barátnőm megszült, volt aki egymás után babázott. Én meg velük örültem és egyedül sírtam. Aztán 8 év után összeköltöztünk a pasimmal és 10 hónapon belül spontán teherbe estem. Van, hogy néha lelkileg nem jön össze, lehet nekem kellett ez a bizonyítás, hogy ő tényleg akar engem. A legfurcsáb az volt, hogy mikorra megbékéltem a gondolattal, hogy nem lesz gyerekünk és még hangosan meg is fogadtam neki, hogy többet nem sírok ezért, na abban a hónapban lettem terhes :-)). Lányok évekig azt halgattam, hogy majd eljön az én időm és már nagyon idegesített, de tényleg így van. Ne csak testileg koncentráljatoka babára, hanem a lelketekben is tegyetek rendet! Sok sikert!

Ezzel én is igy vagyok. 2 éve próbálkozunk, de nem jön a baba. Volt osztálytársak közül mindenki szépen lassan sorban szült, éppen terhes...

Barátnők többsége szintén szült, unokahugom tavaly novemberben kitalálta, hogy jöhet náluk a baba,január 2-án pozit tesztelt, már csak hetei vannak hátra. Én nagyon rosszul viselem már a dolgot. Persze örülök mindenkinek, csak mindig az van előttem, hogy nekem miért nem sikerül???

Postán dolgozom és múltkor fizettek be nálam egy csekket, ami abortuszra szólt, hát mondanom sem kell, hogy milyen érzések kavarogtak bennem... Nekem nem sikerül, pedig szeretnénk, más meg csak dobálózik egy kis élettel...

Nagyon nehéz néha. Májusban 10 hetes voltam mikor kiderült, hogy az egyik bartánőm 7 hetes várandós. Vele és párjával minden hétvégén összeülünk 1 kávé-üdítő elfogyasztására. Onnét kezdve még több közös témánk volt, tervezgettünk, hogy milyen murisan is fog kinézni, ha az apukák tolják majd a babakocsit együtt meg hogy szinte együtt fognak felnőni a gyerkőcök. 4 héttel később elvetéltem. Utána egy darabig nem tudtam békélni a gondolattal, hogy találkoznom kellene velük. Aztán mikor összefutottunk már többedik alkalommal is, meg kellett emésztenem, hogy neki nem tudom elmesélni mi is történt velem, mert nem kíváncsi rá, vagy azt hiszi nem akarok beszélni róla...

Nem egyszerű az biztos...

Sziasztok!

Mi 3 éve próbálkozunk, vizsgálatok, beavatkozások tömkelege van a hátunk mögött! A kérdezőt, és a válaszolókat is teljesen megértem, én is ugyanezt érzem!

Egy pár napja tettem fel hasonló kérdést, mert kezdtem megijedni magamtól, hogy én senki terhességének, babájának nem tudok örülni (persze, hogy nálunk is sorra jönnek a lurkók, 8-an vagyunk unitesók, mindenki lány, és mindenki szüli sorba a gyerekeket).

Szóval: egyre irigyebb vagyok, aztán dühös az életre, aztán magamra, hogy lehetek ilyen pancser, hogy még egy terhességet sem tudok produkálni! Amikor jól kidühöngöm magam, utána jön a lelkiismeretfurdalás, hogy mennyire gonosz vagyok, mert nem tudok örülni más boldogságának, sikerének!

Valószínűleg közületek is sokan éreznek így, de azt mondja mindenki, ez egy természetes érzés! Csak az zavar, hogy negatív gondolatokat sugárzok, és ez nem tesz jót nekem sem, és a babának sem, aki arra vár, hogy jöjjön hozzánk! Lehet, hogy pont emiatt nem jön, mert érzi, milyen rosszul állok a dolgokhoz!

Bocs, ha kicsit hosszú voltam, de lehetne még sorolni, hogy ilyenkor mi kavarog az ember fejében!

sziasztok, ugyan az van nálunk mint elöttem szoloknál. mi 3 éve várunk babára, kevés a spermaszám, egy csomo vizsgálaton tul vagyunk, meg gyogyszereken, rengeteg pénz, veszekedés, irigység, türlmetlenség stb.. tesztek, hömérö, kényszer össze bujások.

mára letettem rola, most azt várom, hogty mikor mehetek átjárhatosági mütétre, talán inszere.. eléggé el vagyok keseredve, a barátnöim sorra szülnek meg a kolleganöim, én meg semmi, reményem sincs..

32