Hogyan mondtátok el a családnak, hogy lombikra lesz szükségetek?
válasza:
válasza:Pedig bizonyos szempontból pont olyan, mint egy halálos betegség. Sajnos a lombiknál sem tudhatod, hogy meg tudsz-e gyógyulni, azaz lehet-e valaha gyereked. Amíg nem sikerül, addig mindig benne van a pakliban, hogy az érintetteknek nem lehet gyereke. Ezt valóban csak az tudja, aki átmegy rajta.
Kedves Kérdező! Sok sikert és mielőbbi terhességet kívánok neked!
válasza: válasza:Ha alaposan végigolvassátok, amit írtam, akkor láthatjátok, hogy mi az első perctől kezdve mindenkit beavattunk a dologba, mert szerintem ez egyáltalán nem titkolni - vagy szégyellnivaló. Egyedül anyukám és nagyapám nem tudta, mert ők sajnos rákkal küzdöttek, és saját maguk miatt eleget idegeskedtek. :( A munkahelyemen megint csak tudják az első perctől kezdve, mert tanár vagyok, nekem nincs külön szabadságom, csak ha elengednek szívességből. Nem titkolom, és nem is állt szándékomban.
Én csupán egy egyszerű kérdést tettem fel, ki hogyan mondta el...
válasza:Szia!
Szerintem sem szégyellni és titkolni való a lombik. Ez egy segítség. A mi családunk elejétől kezdve tudta, már onnantól kezdve, hogy eldöntöttük : babát szeretnénk. Ez volt az első lépés. Minden hónapban velünk együtt izgultak, hogy vajon sikerült-e. Aztán jöttek a kivizsgálások, ezekről is azonnal mondtuk a híreket. És a lombikoknál is mindig tudták mi történik. Senkinek nem megterhelő, inkább izgatott várakozás.
Ezért nem értelek igazán, hiszen te is azt mondod, mindenki tudja körülöttetek... csak épp a két legfontosabb ember nem. Az jó, hogy már elmondtad végül. Mielőtt még valaki mástól tudták volna meg a nagyszüleid. Belegondoltál abba, hogy milyen érzés lett volna nekik?
Az lett volna számukra igazán megterhelő, ha úgy érzik nem bíztok bennük annyira, hogy egy ilyen fontos dolgot elmondjatok. Főleg hogy mindenki más tud róla.
Elnézést kérek, ha túl keményen fogalmaztam, nem megbántani akartalak, csak nem igazán értem ezt a fajta kíméletet. :-(
Anyukám mindig azon izgult és idegeskedett, mi lesz a három lánya sorsa... Én csak azért nem szóltam neki, hogy a kemora tudjon koncentrálni, és a gyógyulás legyen az első. De az élet sajnos nem kímélt bennünket, bármennyire küzdöttünk mi anyuért, két és fél év betegség, fél évnyi kínszenvedés és gyötrelem után feladta a szervezete. :( És az az érdekes, hogy mi éppen nyaralni voltunk, de aznap, amikor utoljára beszélt hugomékkal, tőlem is elbúcsúzott álmomban. Azt mondta, hogy ő már angyal lesz, és majd fentről küld maga helyett egy csodát az életünkbe. :'(
Soha nem hittem ilyenekben, de azóta igen. (És amikor hazaértünk, már nem volt ereje beszélni, csak három napig ápoltuk, az utolsó percig, ezért nem mondtam el neki)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!