Hogyan mondtátok el a családnak, hogy lombikra lesz szükségetek?

Nemértem, hogy mi baj....:S

Sztem. nincsen semmi rossz abban hogy lombikra lesz szükségetek és szégyellni való sincs rajta.

Ez olyan nagy trauma lenne a családnak?

Én csak a férjemmel osztanám meg. Ha ki is derülne valamilyen módon akkor mondanám el, hogy miért volt erre szükség.

Tudjuk milyenek a nagyszülők, mindenből akkora ügyet csinálnak és hozzátesznek valamit és továbbadják.(tapasztalat)

Nekünk végülis elég volt az inszemináció, de már éppen be akartunk jelentkezni a lombikra, amikor terhes lettem. Én nem emlékszem ilyen konkrét bejelentésre, mert a szüleinket előtte is folyamatosan tájékoztattuk mindenről. Az én anyukám egészségügyben dolgozik, és sokszor Ő intézett orvost, stb. A férjem szüleinek csak akkor mondtuk el, amikor érdeklődtek. Végülis feltűnt nekik, hogy 12 év együttélés után még nincs gyerek.

Egyébként hiába írták többen, hogy ez csak a párra tartozik, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Nekem az összes kollégám is tudta, mert olyan sokszor kellett munkaidőben vizsgálatokra menni, hogy még mindig egyszerűbb volt megmondani az igazat, mint csak úgy lelépni minden magyarázat nélkül. Sokszor helyettesítettek, nekik is tartoztam egy elfogadható magyarázattal. Amúgy sem szégyelltem és minél többen tudták, annál többen szorítottak nekünk.

Az igaz, hogy a nagyszülők előtt valószínűleg titokban lehet tartani, így dönthettek úgy is, hogy nem szóltok nekik. Nem hiszem, hogy megviselné Őket, ha elmondanátok.