Már megint nem sikerült. Ti, hogy bírjátok hónapról-hónapra? Nekünk már lassan másfél éve nem sikerül. Olyan bíztató volt a görbém, de ma reggelre leesett a hőm, így már biztosan meg fog jönni.

Miért kell piszkálni a kérdezőt?

Vágyhatnak rá mindketten (vagy akár az egész család várhatja a 3.picurt) attól még az érzést csak ő tudja, vagy nem tudja elnyomni magában. Egy ilyen érzést nem lehet a sarokba dobni, vagy szekrénybe zárni. Nekem is mondják ne gondoljak a babára, de el sem tudom képzelni azt hogy kell, hogyan lehet. (Elsőért küzdünk.)

Attól még szeretheti a családját, férjét, és lehet nagyszerű anyukája a két lányának, hogy csendben minden hónapban összetör kicsit.

Szerintem ide gyakorira, sokan azért jönnek, hogy egy kis bátorítást kapjanak. És pont hogy ne a családjukat keljen ezzel terhelni.

Valaki egyértelmű + tesztjét rakja ki, mert maga sem hiszi hogy végre sikerült. És sajnos sok ilyen jellegű kérdés is kikerül hogy mások hogyan bírják a kudarcot. Azért sajnos mert ennek olyan egyszerűnek kellene lennie, ahol várnak a babára, ahol vágynak rá, oda küzdelem nélkül is érkeznie kellene... persze az élet nem így működik tudom.

Ezek nem is igazán kérdések, csak kérések inkább, hogy egy kis erőt adjunk innen a távolból, ismeretlenül, egy sorstársnak!

A legkevésbé van arra szüksége ilyenkor az ember lányának hogy látatlanba elítéljük és megszóljuk, hogy biztos elhanyagolja a gyerekeit. Biztos van a kérdezőnek közeli barátnője, szülei, anyósa, nagynénik, akik jobban belelátnak az életükbe, és ha még így is van hogy elhanyagolja őket, majd ők visszaterelik.

Kedves Kérdező, menj a dolgok után, vizsgáltasd ki magad alaposan, akár válts orvos, vagy kérj ki más véleményt is. Próbálj ki mindent amiről úgy gondolod segíthet, amiben csak hinni tudsz.

Kitartás!