Lányok, hogy bírjátok a több hónapos várakozásokat, miközben mindenki terhes?

2 éve várunk babára a férjemmel egy vetélés után. Az az igazság, hogy a kezdeti türelmetlenség és a vizsgálatok eredményei miatti izgulást lassan az apátia váltja fel.

Pont ma találkoztam egy általános iskolai volt osztálytársammal, aki az első babáját várja, 6 hetes. Rossz volt egy kicsit, de már annyira nem, mintha egy évvel ezelőtt történt volna a találkozás.

Úgy vagyok mostmár a babavárással, hogy úgysem lehet sürgetni, jön ha jönni akar és itt lesz az ideje. Addig pedig vizsgálgassanak csak, legalább elköltöm a TB közösbe befizetett rengeteg pénzt...

Szarul. Fél év várakozás után, amikor meghallottam, hogy Amerikában, egy nőből férfivá operált (már) férfi is teherbe esett, az már annyira ironikus volt a 'hányattatásaim' tükrében, hogy elgondolkoztam...vajon kell nekem a hormonszintemmel foglalkoznom? Másoknak tótágast áll az egész hormonrendszer és mégis terhesek. Ilyen nincs. Aztán: 68 éves nő terhes, 13 éves leányka terhes, a szomszéd kutyája terhes. Elegem volt, hogy mindenki terhes akinek nem kéne csak én nem.

Nem titkolom, van bennem harag. De nem mások felé, azért sosem éreztem irigységet, hogy a másiknak sikerült. Inkább az Életre és a Sorsra haragszom, hogy ilyen igazságtalan.

A 3. válaszoló vagyok.

Azt azért hozzá kell tegyem a válaszomhoz, hogy míg idáig eljutottam, a poklot is megjártam. Nagyon sok szenvedés, félelem és izgulás, de még több remény töltötte ki a hónapokat.

A sok-sok sikertelenség miatt, a sok kudarc után megfásul az ember és az ember lánya is. Ugyanúgy várjuk a babát, de talán már nem olyan görcsösen.

Szia!

Nekem már van egy 14 hós kisfiam, de mi is sokat vártunk rá, 15 hónapot. A tesóméknál 5 év után lesz baba, ill. babák (lombikkal).

Egy a lényeg: SOHA NE ADJÁTOK FEL!

Sok sikert mindenkinek!

Nem jó érzés. Főleg, amikor a frissen érettségizett, 20 éves volt növendékemmel összefutok, és boldogan újságolja, hogy 15 hetes terhes, meg mutogatja az uh fotót. Örülök neki, persze - de közben attól rettegek, hogy megkérdezi: és magánál, tanárnő? Akkor mit mondjak neki? Hogy talán igen, 5 nap múlva kiderül?

Pedig nem is próbálkozunk még régóta. De már 32 leszek lassan, 3 gyereket szeretnék, és lehetőleg nem a nagyanyjuk szeretnék lenni. ha valami bajom van, már nincs 20 évem kideríteni, hogy mi az. Bízom az Istenben, és reménykedem, egyelőre nem vagyok keserű, csak picit türelmetlen. (Mint mindig.)