Teljes szívvel, őszintém tudtok örülni mások babájának, miközben nektek nem sikerül teherbeesni?

Teljesen őszintén: attól függ, ki az az ismerősöm, szeretem-e, szívemből. Sok függ a babától is, mennyire ejt rabul a személyisége.

Amikor olyan helyzetben voltam mint te, akkor a kismamákat (terhesen) viseltem nehezen. Nem szép dolog, de érzelmek ellen nincs mit tenni. A pici babákat nagyon aranyosnak találtam, a nagyobbacska gyerekek társaságát viszont nem fogadtam jó szívvel.

Amikor először sikerült nekem is, akkor mindent feledtem, bírtam a kismamákat is, és azóta nagyon szépnek látom mindet.

Minden jót kívánok Neked, kívánom, hogy teljesüljön az álmod, és ez így is lesz.

Kicsit megfordítva közelítem meg a dolgot. Sokáig (7 év) nekünk sem jött össze. Most, hogy végre sikerült, nem várom el senkitől, hogy velem örüljön, pláne akkor nem, ha neki még nincs gyermeke. Az ember nem azért lesz terhes, hogy más örüljön neki. Ha emiatt kicsit gyötör a lelkiismeret, akkor ne aggódj, nem muszáj felhőtlenül boldognak lenni más babája miatt. Aki pedig tisztában van a helyzeteddel, az úgyis megérti, ha mégsem, az az ember nem szeret téged, és nem éri meg a gyötrődés emiatt!

Megmondom őszintén, engem kicsit az is zavar, hogy akiket szinte alig ismerek, napi szinten biztosítanak róla, hogy mennyire örülnek a babánknak. Nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen örülőkkel!

Sok sikert, mielőbbi babát mindenkinek!

31+3 hkm

Az elején igen. Aztán amikor 2! hónap után sem jött össze,akkor már volt bennem rossz érzés.(szóval én türelmetlen voltam) De soha nem adtam neki hangot és persze nem őrlődtem ezen napokat,csak néha elfogott az irigység. Aztán mivel ez a tulajdonság nem jellemző rám és magamtól is "megijedtem",lenyugtattam magam és "megbeszéltem" magammal,hogy nem szabad ilyennek lennem,még így sem,hogy tulajdonképp csak magamban tartottam... Sztem ez használt,hiszek a lelki dolgokban,agyban is meg kell rá érni,a negatív érzések nem segítenek a teherbeesésben.

2 hónap múlva sikerült,rá 9 hónapra ikreim születtek!

Mindenestre nekem tanulság volt az a kis idő is,tudom,hogy sokaknak hónapok,évek telnek el,szerencsére azt nem tudom milyen érzés megélni, de őszintén: Nem hibáztatom őket,ha már "elegük van" abból,hogy csak nekik nem sikerül és az irigység is eluralkodik rajtuk. De még1x csak azt tudom mondani, a negatív érzelmek,rosszindulat nem segítenek!

Ikres