Teljes szívvel, őszintém tudtok örülni mások babájának, miközben nektek nem sikerül teherbeesni?

Na igen. Én is irigy voltam, volt egy kényszer abortuszom emg egy vetélésem évekig gyűlöltem azokat akik "csak ugy megtehették" hogy vállalnak egy babát.

Most már nem érdekel.. néha nézegetem a pocakos nőket meg a kicsiket, érdekelnek a kisgyerekes cikkek de már nem borulok ki, csak valahogy nagyon távolinak érzem az egészet. Mikor lesz saját... egyáltalán lehet e... nem hagyom hogy felizgasson ez a kérdés. Inkább kevésbé foglalkozok vele. Valamikor.

De örülni még mindig nem tudok, inkább nem érdekel, sőt, kifejezetten fárasztanak a gyerekek. Sőt. Minek ennyi gyereket szülni. Már aki pl 3at is bevállal. -önzésnek tartom.

Túlnépesedésről nem hallottak még,vagy megvonják a vállukat... ez nem rajtunk múlik.

A legrosszabb a belső kényszer. Hogy foglalkozni kell ezzel a témával -mert a természet csak elülteti az igényt az emberben.. - pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha érzelmi alapok nélkül lehetne dönteni egy ilyen fontos kérdésben.

Lehet lepontozni de ezt talán az érti csak meg, aki már sok mindenen túl van, és nemhogy elsőre nem jött neki össze, de elsőre nem tarthatja meg és utána is kilátástalan az egész.

Már én is írtam ide a 2. oldalon.

Igen, ez nekem is megfordult a fejemben, hogy talán ez egyfajta büntetés, de ekkor eszembe jut, hogy sok nő még nálam is ezerszer rosszabb, gonoszabb és mégis teherbe esnek.

Elvileg én is keresztanya leszek 1-2 hónapon belül, de egyenlőre még nem is láttam a babát...rettegek a találkozástól, gondolom a kezembe is kell fogni.

eddig még a fejem is elfordítottam, ha kisbaba volt a közelemben annyira fájt, most meg testi kontaktusba kell egyel kerülnöm.

Szörnyű érzés!!!

És valóban, ezt senki nem értheti meg csak aki hasonlót átélt.

Kedves Kérdező! Sokakhoz hasonlóan én sem tudok örülni mások terhességének. Van egy nagylányom az előző kapcsolatomból, de a férjemmel 5 éves házasságunk alatt még nem nem sikerült. Egyszer teherbe estem, de sajnos a 6. héten elvetéltem. Missed ab-bal fejeződött be. Amikor ott ültem a rendelő előtt, hogy megmondják, van-e még esély (két nappal előtte a kicsiknek 10% esélyt adtak), és egymás után jöttek a 16-17 éves nagyhasú terhes kisebbségi lányok, hát bőgtem. Komoly erőfeszítésembe került, hogy ne menjek nekik! Azóta is nehezemre esik a Tescoban a elmenni a babaruhák mellett, vagy terhesekkel beszélni. A legjobb barátnőm terhes, de képtelen vagyok vele azóta találkozni. Nagyon szeretem és örülök, hogy boldog, de egyszerűen csak e-mailben/telefonon tudok vele beszélni, de akkor is a sírás kerülget. Nagyon remélem, hogy ez lassan elmúlik. Amúgy, ahogy közeledik a nap, amikorra a babákat vártuk, egyre nehezebb! :(

Sok sikert mindannyiunknak!