Miért irigyek rám sokan? Köztük a legjobb barátnöm!

A megkeseredettség,kiütött rajtuk.

Valójában nagyon rossz érzés lehet,mikor minden hónapban megjön,közben meg nem akarják.Vannak itt elegen,némelyikük már az őrület határát súrolja.

Ne foglalkozz velük,magatokkal foglalkozz és élvezd ki minden percét a dolognak,mert megismételhetetlen.

Az egyik barátnőm, akkor mondta azt, hogy most már nincs rám szüksége, amikor terhes lettem.

Ő volt az egyetlen, aki irigy volt emiatt, és sajnos nem látta az én boldogságomat, de elvárta, hogy én szomorkodjak vele. Ez egyfelől érthető, mint barátnő át is éreztem a helyzetét, de viszonzásul inkább lelépett. De ha belegondolok, jobb is így.

Más nem volt ilyen, hanem velem örültek, és azóta is jóban vagyok szinte mindenkivel, és én is örülök az ő boldogságuknak.

Amúgy sajnos ilyenek vagyunk, más boldogságát sokszor irigykedve nézzük. Ne haragudj emiatt, hanem örülj azoknak akik melletted vannak, támogatnak, ők a fontosak. A többiek meg egy ilyen alkalommal lekopnak, de ez végülis így van jól (nincs szükséged rájuk).

A legjobb barátnőm az 1. próbálkozásnál teherbe esett, amikor mi már 2 éve próbálkoztunk......

Szegény csak a 13. héten merte megmondani. Nem mondom, kicsit megzuhantam, de nem tartott tovább egy esténél. Attól hogy utálom őt ezért, nekem nem lesz hamarabb gyerekem.

Úgyhogy sokat voltam vele a várandósság ideje alatt is, segítettem neki összerakni a babakelengyét, és a sors kegye folytán 1,5 év múlva egyszerre lettünk terhesek, 5 nap különbséggel szültünk...

Egyet értek az előttem hozzászólókkal.

Viszont azt is vedd figyelembe, hogy fájó érzés látni más sikerességét azoknak, akik már régóta próbálkoznak.

Nekem is összeszorul a szívem, mikor a környezetemben valaki bejelenti a nagy hírt, mi meg még mindig csak várakozunk. De persze ez nem mentség a beszólásokra és a sértésekre. Ezt azok kezelik le így, akik nem tudnak túllépni a saját érzéseiken.

Boldog várandósságot!

Van egy kolléganőm aki ugyanúgy babót tervezett mint én. Nekem pár hónap múlva sikerült is (ez egy ősszel történt), de elment 8 hetesen. Erről a főnökömön kívül senki nem tudott a munkahelyemen. Közben egyfolytában hallgathattam, hogy neki mikor sikerül már, úgy hogy tudta mi is ugyanebben vagyunk... és hónapról-hónapra összetörtem mikor megjött. Aztán következő nyáron bejelentette, hogy babás, akkor már 12 hetes volt. Hát nekem is olyan érzés volt mintha kést döftek volna belém. Ez természetes emberi reakció, csak mindenki máshogy kezeli. Én kerültem amennyire lehet míg dolgozott (nem volt nehéz, nem nagyon van idő trécselésre a munkahelyünkön), én sem kezeltem jól, de ez van, amikor beszéltünk próbáltam azért udvarias lenni. Aztán ősszel nekem is sikerült teherbe esnem, most lesz egy éves a babóm. Mondjuk ő nem volt a barátnőm, csak egy kolléganő, de néha össze szoktunk engedni a gyerkőcöket.

Nem tudom neked hogyan sikerült, kellett-e várnod a babóra? Ha igen, te nem voltál irígy másokra? Ha nem, akkor természetesen nem tudhatod mit élnek át a többiek. Sajnos nőböl vagyunk, szerintem ezt ezért kezeljük ilyen rosszul.Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan emberek, akik veled örülnek és a többiek is biztosan változnak idővel, ha meg nem ne foglalkozz velük, most te és a babód a legfontosabb. Boldog babavárást :))))