Rágörcsölés! Hogyan ne görcsöljünk rá a babatémára?

Kedves Kérdező, teljesen megértelek, én ugyanígy éreztem, szinte már a "bicska kinyílt a zsebemben", ha valaki anno ezzel jött, hogy "ne görcsölj rá".. hiszen hogy a túróba' tudnék nem gondolni arra, amit annyira szeretnék??

Nekem egy viszonylag hamar összejött (4 hónap próbálkozás után) terhességem a 10. héten elment, ezután fél év kényszerpihenő után még másfél évig nem történt semmi. Az a két évem minden egyes napja a kivizsgálások, számolgatások, gyógyszerszedések, hőmérőzések, irányított aktusok, várakozások majd rendre csalódások jegyében telt, és én egyre inkább "görcsöltem a témán". Előfordult olyan is, hogy nem mertem tatárt enni, mert mi van ha terhes vagyok, és abban nyers hús van.... agyrém!! Aztán a sors közbeszólt: volt egy olyan hónap, amikor egyszerre veszítettem el az egyik közeli rokonomat, a munkámat és a kiskutyámat, és ez padlóra küldött. Akkor hirtelen nem a kényszeredett együttlétek voltak fontosak, csak az, hogy túléljem a veszteségeket. Mégis voltunk együtt, mert "ha már úgyis szedem a clostyt"... aztán megtörtént a csoda: ebben a hónapban összejött a baba! Nem hittem el.. de ma már elmúlt 4 éves a kis krampusz, és van egy másfél éves öccse is, aki szinte azonnal összejött, mert nála már nem volt olyan égetően sürgős a dolog.. szóval azóta én is szentül hiszem, hogy van ebben valami! Hogy mivel tudod a várakozási időt addig elviselhetővé tenni? Járj sokat olyan helyeken, ahol visítozó kölkök vannak, és foglalkozz nagyon sokat magaddal és a pároddal, mert ha már ott lesznek a gyerekek, minderre már nem lesz időd! :) Ne hagyd, hogy a "gyerek előtti utolsó hónapokat" beárnyékolja a rossz érzés. Élvezd, mert utána minden átértékelődik.. jó és kevésbé jó értelemben is... :)) Jó egészséget, és kívánom, hogy a legjobbkor jöjjön az a baba!