Teherbe eshet egy olyan nő aki hánytatja magát, de nem sovány (75kg) és csak a nagyobb étkezéseknél hányik? Kérlek ne írjatok csúnyákat.

Most egy kicsit gonosz leszek : Kérdező, azért akarsz teherbe esni, mert akkor magadtól, legálisan hányhatsz?

Ne vedd ám komolyan, csak a péntek délutáni hangulat beszél belőlem. :-)

Szia!

Sajnálom, hogy ezzel a betegséggel küzdesz, teljesen átérzem. Kivéve a gyerekvállalás részt. Elmesélem röviden az én történetemet, talán segít belátni, hogy a gyógyulásod milyen fontos, nem csak a te számodra.

Egy éve, nyáron kezdtem l hánytatni magamat. Akkoriban nagyon utáltam magam, nem akartam élni, magányos voltam. És egy este egész egyszerűen ledugtam az ujjam a torkomon, nem is tudtam, honnan jött az ötlet... Lassacskán belekerültem az étkezési zavarok világába. Vagyis azt hittem. Tévedtem. Mára rájöttem, hogy én ebbe beleszülettem. Ahogy az étel, a fogyás, a hányás a mindennapjaim részévé vált, és teljesen átvette az uralmat fölöttem, egyre többet gondolkoztam rajta. Most ott tartok, hogy MINDEN gondolatom körülötte forog. És ez nem túlzás. Azzal kelek, hogy ugyan hány kiló vagyok, órákon ezen gondolkodom, ha szóba jön a továbbtanulás, én magamat látom a koliban, ahogy egyedül vagyok és teljesen átadhatom magam a betegségnek, este leírom, mit ettem, hányszor, hol, meddig hánytattam magam. Történeteket, verseket írok, zenéket és filmeket keresek. Ha valami más téma merül fel bennem, abba mindig beleszövöm az étkezési zavarokat. És ez, hogy tényleg minden gondolatom erről szól, azt eredményezte, hogy az életem minden régebbi részletét is ennek fényében vizsgálgattam.

Sok mindenre rájöttem, és félek, mire fogok még rádöbbenni.

Rájöttem, hogy a nagymamám anorexiás volt. Felbukkant egy emlékkép, amikor anyja vitatkozik vele, hogy ne egyen több vattát, és a haját se egye. Helyette inkább ételt. Hogy a 40 kilogrammja iszonyatosan kevés, és nem foghatja már a cigarettára, és más betegségekre ezt a súlyt.

Utána arra is rájöttem, hogy az anyám kényszerevő. Mindig azt hittem, a szülés miatt hízott el. Hát nem... Betegesen áll hozzá az ételhez. És én is. Nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem mert veszettül kívánjuk az ételt. Minden kis részlet a helyére került, amik fölött addig átsiklottam. Tudom, hogy mit él át anya, amikor megeszik valami édességet, tudom, hogy a különféle kaják nem maguktól tűnnek el... Ő eszi meg, és le is tagadja, kétségbeesett arccal. A nővérem (22 éves) világéletében duci volt egy picit, de csak annyira, amire a fiúk azt mondják, hogy gyönyörű, de egy lánynak már sok. Mindig esküdözött, hogy le fog fogyni. Most másfél hónap alatt lefogyott 75 kilóról 60-ra, de talán már kevesebb is. Furcsa, nem?

Tehát az, hogy te beteg vagy, attól tartok azt is eredményezi egyben, hogy a gyermeked is beteg lesz. Evészavaros. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy egy magzatra milyen hatással van ez az életmód. Bevallom, én se tudom pontosan, de az biztos, hogy nem fog elegendő tápanyaghoz jutni, és ez szerintem bőven elég is. Sajnálom... Én is meg szeretnék gyógyulni, de gyenge vagyok. Rettegek attól, hogy egyszer kikerülök ebből a világból. Itt minden olyan egyszerű. Eszek, hányok, eszek, hányok... Persze hihetetlenül fájdalmas, önutálat, magány, hazugságok. De még mindig egyszerűbb, mint szembenézni a valósággal. És ellenállni a kényszernek. :(

17L