Miért hívjátok projektnek a babát? Lehet hogy azért nem jön, mert nem akar egy projekt lenni az életetekben.

Csinálás vagy projekt ugyan az. GYERMEKVÁRÁS. Ez az alternatívája a kifejezésnek.

Engedni, várni, elfogadni. Türelmesnek lenni hozzá.

Vagy türelmetlenül várni.

Nem: tenni, csinálni, intézni, vizsgálni, figyelni. Inni enni, rajta lenni, nekiállni.

De: Felkészülni, remélni, kívánni. Örülni, hordani.

Ezek a lélekben történnek.

Igen! fiút akar lányt akar, egészségeset, még az idén!...itt a városunkban egy házaspár beperelte az orvost, mert a kicsinek 6 ujja volt!!!...nem ilyet akartak? ilyen hibásat? Vagy mire gondoltak?

Miért nem csuklik a magzat, aludjon éjjel, miért nem áll fel, mit képzelnek, hogy felveszik az én gyerekemet, miért nem jön a foga, miért jön, mit képzel az orvos, köszönöm, hogy éljük túl...stb. stb.

Kicsit lazábban csajok, engedékenyebben!

Rendben esz minden, a babák tudják mit kell csinálni. És a Jóisten is, majd küldi, ha jönnie kell, az ngyalait meg veleküldi, hogy vigyázzanak.

Nem kell tenni semmit, megtörténnek adolgok maguktól. Csak követni kell. Óvni a meglevőt.

Sajnos a termékanység csökken. Én megértem , aki pánikba esik. De nem kell! Meg kell nyuodni. Nem kell írányítani, ami úgysem a mi dolgunk. Jól lesz minden.

Ne bántódjon meg senki, persze hogy igyekszik az ember, ha gyermeket szeretne.

De a divatos kifejezések mindig tükrei azért a korszellemnek. Akár meg is láthatjuk benne furcsaságainkat, mint reggel, amikor a sminkünket ellenőrizzük. Nem szégyen, ha valaki babát akar, sőt dicséretes.

De érdemes átgondolni szerintem, ha már így szóba került, mennyire más gyermeket várni, gyermeket nevelni, mint egy projekten dolgozni. Érdemes megfigyelni magunkban belül, mennyire más hozzáállást kiván, menyire más arcomat veszem fel.

Ha egy projekt megvalósításásn re gondolkodok( a munkahelyen) komoly szigorú arcot vágok, a pupillám beszűkül, az izmaiam -pl. a hasnál jól érzékelhető - feszesek lesznek, a figyelmem konentrált, gondolataim verbalizáltak.

Ha a gyermekvárásra gondolok, a kis jövevén yérkezésésre, a vágyamra amit utána érzek: arcvonásaim elágyulnak, a pupilla tágul, az izomtónus lazul. A gondolatfüzéreket inkább ködszerű érzések, foltfelhők váltják fel. Ott eg yszerkezet voltam, tagolt működő, precíz.

Itt lágy leszek, mint a föld, amikor atavasz záport várja. Egy kis mag...itt van, de ne m tudom, kicsírázik-e. S kihajt-e akkor? Csak szeretném, ha jöne az eső, és várok...Megadom magam a jövőnek és asorsomnak.

Gondold végig ezeket a mondatokat! Mennyire más az érzés, ami követi őke, nem?

Hiszek Istenben, és Isten hisz bennem. Mint Claude Bukowski Fönti vagyok. A kérdésre.

És mindenkitől bocs a rossz klaviatúrámért.

Nevezd Istennek, sorsnak vagy karmának, mindenkit irányít valami, ami nála hatalmasabb. Nem tarthatunk mindent a kezünkben, és nem is kell. Isten - vagy a sors -jobban tudja, mire van szükségünk. Ha örvény ellen küzdünk, csak késleltetjük a dolgokat. Van amikor engedni kell! Ez a nehéz, elválasztani, mikor kell cselekedni, és mikor kell engedni megtörténni a dolgokat. De vannak jelek , csak nyitva kell tartani a szemünket. A környezete mindenkinek segít, ha engedi, és ha meghallja.