Ti vállalnátok 4. gyereket?

Igen vállalnám.Ha a doki ezt mondtasemmigond.

4 gyerekes

3 gyerekem van, kicsik mint Gabkáéknál:) 4.5 éves 2.5 éves és 6 hónapos. Mivel viszonylag fiatalok vagyunk, úgy 5-6 év múlva még egy bele fog férni, férjem is szeretné, én is. Egyébként nagy családból vagyunk mindketten. Mindketten munka mellett végeztük el az egyetemet mert nem volt a szülőknek arra hogy még minket is úgy kitaníttassanak hogy 25 éves korunkig csak tanulunk (a férjem is 3. gyerek, én is).

Szerintem az én gyerekeim se fognak "belehalni" ha nem adok nekik 18.szülinapjukra kocsit lakást stb. A kisebb kaliberű dolgokért pedig megdolgozunk és éhezni nem fogunk.

Ez felfogás kérdése, van olyan ismerősöm akik jobban állnak nálunk de csak 1 gyereket vállalnak, mert annak akarnak mindent megadni és inkább 2 szer telelnek meg 2 szer nyaralnak külföldön, új autókat cserélgetnek, csak márkás ruhákban járnak stb. Mert nekik ez fontos. Nekem nem fontos hogy legújabb Merci kisbusszal hordjam oviba suliba őket:)

Mondjuk én simán szültem mindhármat úgyhogy a 4 császár orvosi vonatkozásaival nem vagyok tisztában.

Én úgy tudom ha szépen gyógyult és jól tart a heg akkor belefér 4 is, egyik barátnőm 2-t szült császárral de annyira csúnyán hegesedett neki minden odabent hogy nem javasolnak neki 3-at se.

Ha az orvos nem ellenzi,miért ne?

Fura,amikor valaki azt írja,hogy minek a 4-5-6 gyerek? Lehet,hogy nem is akar mind egyetemre menni-ha a taníttatást nézzük.Különben is mit ér az egyke egyetemista,ha anyuciékat meg rühelli??

Bocsánatot kérek,kicsit nyers vagyok!

Igen, kutattam. Illetve elemzem munkám során a kész demográfiai és egyéb adatokat. De nyilván a többség, aki az általam leírtakat erösíthetné, nem feltétlen jut internethez otthon. Az elsö két gyerek még tanul, aztán ahogy fáradnak a szülök, ad alább a gyerek a tanulásból.

Azt meg kár mondani, hogy mi volt háború után. Már rég nem azok az idök vannak. Más elvárások, más rendszer volt, szóval kár a nagymamáékhoz viszonyítani. 20-30éve még jól élt egy TSZ munkás is 8.általános végzettséggel.

És nem kell mindent a gyerek keze alá adni, de miért jó az, ha csak akkor érvényesül a gyereked, ha egy zseni, vagy ha vért izzadva munka mellett végzi a sulit meg nyögi a diákhitelt? Én inkább választanám a kevesebb gyereket és a könnyebb boldogulást(nekik) az életben. De ez már csak a visszakérdezéshez szólt, nem a kérdezönek!

Kedves utólsó, egyáltalán nem értek veled egyet, van nekem elég sok nagycsaládos ismerősöm, minden gyerek ugyanazt kapta a szülőktől, nincs különbség. Egyébként pedig jöhetünk itt a diplomával meg egyebekkel, de látom magam körül (is), hogy a diplomások gyakran kínlódnak, alig találnak megfelelő munkát, míg az ügyes kezű szakmunkások nagyon is jól keresnek. Szóval még csak nem is azon múlik a gyerek jövője, hogy végzett-e egyetemet vagy sem. Rádásul rengetegen járnak nagyjából büfé-ruhatár szakra, vagyis teljesen értelmetlenül töltenek el 4-5 évet az iskolában, mert a képesítésükkel az életben nem találnak munkát. Akkor sokkal jobban járt pl. az egyik barátnőm, aki gyönyörűen varr, ki se kell tennie otthonról a lábát, házhoz jön a kuncsaft, fizet, és jól fizet! De ugyanígy említhetném fodrász, kozmetikus ismerőseimet, vagy azt a jóbarátomat, aki a baráti társaságunkból egyedül nem ment fősulira, szobafestő lett, mit mondjak, hamarabb lett saját - hitelmentes!! - háza, mint bármelyikünknek...

Egyébként teljesen el vagy tájolódva, hogy tsz munkás és egyebek... Igen, az ötvenes évek végére már kezdett magához térni az ország, de 45-ben, a háború után, amikor jegyre volt kenyér, hááát, nem tudom, ki élt jól, de szerintem nem sokan...