Két éve szeretnénk babát. Ti hogyan kezelitek a helyzetet? A munkahelyen tudják? Kiderült már mi az oka, hogy nem sikerül? Beszélgessünk.

Szia!

Mi gyakorlatilag 4 éve szeretnénk babát. 3 évvel ezelőtt nagyon korai császáros szülésem volt, ez a korai azt jelenti hogy nagyon-nagyon pici volt a kisfiúnk így szinte esélye sem volt az életbenmaradásra. Mégis 8 napig hősiesen küzdött, de a legnagyobb fájdalmunkra elvesztettük őt.

Ezek után kellett 1- másfél év mire helyrejöttünk lelkileg és elkezdődtek a kivizsgálásaink.

Az orvosom is és mi is ki akartuk deríteni az okát hogy mi történt, mi zajlott le a szervezetemben hogy szinte "kilökte" a babát. Mert 2 választási lehetőségünk volt akkor: 1. vagy órákon belül meghal a pocakomban. 2. vagy megadjuk neki az esélyt hogy idekint élhessen és az orvosok próbáljanak neki segíteni.

Most már túl vagyunk mindenféle vizsgálaton, genetikaitól kezdve sokmindenen. Semmit nem találtak nálam. A párom is teljesen egészséges.

Mégis az orvosom nagyon gyanakszik egy valamire, és azt mondta ha sikerülne teherbe esnem azonnal menjünk hozzá mert már a 4-5. héttől el kell kezdenünk egy gyógyszeres-injekciós kúrát ami majd a terhességem végéig tart, amivel védjük a babát a szervezetem ellen.

Viszont: nagyon el vagyok kenődve, mert amióta csak kimondta a doki hogy próbálkozhatunk, azóta nem sikerül... Holott akkor a kisfiúnk 3 hónap alatt megfogant.

Most meg...

Állítólag blokkolódhatok lelki alapon is, mert hogy bennem van a félsz egy következő terhességtől, de a vágyam egy baba iránt már nagyobb mint a félelmem. Hiába próbálom bemagyarázni magamnak, valahogy akkor sem sikerül...

Fizikai oka nincs hogy miért nem.

Következő ciklusom 5. napjától már clostilbegytet kell elkezdenem szedni.

Nálad mi derült ki, miért nem sikerül?

Nekünk lassan 2 és fél éve nem sikerül.

Én csak annyira voltam dokinál párszor, hogy megnézte a görbéimet, ami alapján minden rendben, valamint megnézett többször UH-n ami alapján van peteérésem szóval ezek alapján rendben vagyok. A mensim rendszeres.

Alaposabb kivizsgáláson nem voltunk, mert férjem nem akar menni, és igazából már az én kedvem is elment az egésztől, mert nem hiszem el, hogy spontán nem lehet gyerekünk.

Lehet, hogy a túl gyakori együttlét miatt nem sikerült még eddig, mert naponta együtt vagyunk, van úgy, hogy többször is...hát próbálom rávenni a férjemet, hogy tartsunk egy kis szünetet a termékeny napok előtt, hátha ezért nem jött még eddig össze. Persze nem hiszem, hogy beleegyezik, mert nem bírja ki a szünetet, de azért most megpróbálom irányítani kicsit, hogy valamin változtassunk...majd kiderül, hogy betartjuk-e vagy sem, de tényleg ki kéne próbálni azt, hogy szünetet tartunk.

28/N

Mi is 2 éve próbálkozunk.

Az én munkahelyemen tudják, mert én inkább úgy vagyok vele, hogy inkább elmondom, minthogy szekáljanak, hogy mikor lesz baba. Mert már olyat is kérdeztek tőlem, hogy mikorra vagyok kiírva, mert hasra szedtem fel egy kicsit. Elég rosszul esett. Meg azért szerintem jó ha tudják.

Nekem pco miatt nem akar összejönni. Decemberben volt egy drilling műtétem és ezt is el kellett mondanom, mert 2 hétig táppénzen voltam. Mi már meddőségibe járunk.

És ti kedves kérdező, hol tartotok???

Sziasztok!

Másfél éve vágyunk babára. Voltam orvosnál,többnél is, mindenki mást mond, sajnos endokrinológusnál nem tudtuk befejezni a vizsgálatokat, költözés miatt, de valószínüleg a pajzsmirigyem alulműködik.

Tudja a család és barátok is hogy mi a helyzet, de jobb lenne ha nem tudnák... :(

Szívesen beszélgetnék, sokszor vagyok mélyponton, főleg hogy a páromon kívül senki nem támogat. :(

Mi 6 éve voltunk együtt mikor bevállaltuk a kicsit. Munkahelyen nem szóltam, csak mikor kiderült, hogy veszélyeztett lettem. Lett volna esküvő, de előtte 7 nappal a 22 hétben halva született. Ezután már tudták vagy sejtették bent a munkahelyen, hogy ujra meg szeretnénk próbálni. Nagyon rendesek voltak, mert nem engedték, hogy felmondjak, mert látták mennyire összezuhantam. Augusztusban mégis megtartottuk az esküvöt és utána összejött. Sajnos meghint veszélyeztett ek vagyunk. Nekünk elég hamar összejött. Az első tervezett volt, de nem időzített a másodiknál mostaninál már néztük, hogy jó időben próbálkozzunk. Előtte elmentünk vizsgálatokra, párom is. Kiderült, hogy lappangó fertőzése van amit csak az urulogus tudott kideríteni, de nem emiatt nem maradt meg, a szövettanból pedig nem derült ki mi volt a baj. Egyébként a doki szerint össze se jött volna, ha a fertőzése lett volna a gond.

Ajánlom a ciklus.hu oldalt.

Sok sikert.

(28hetes kismama)

Kedves Kérdező!!!

Ahol én dolgozom, ott nem lehet semmit sem titokban tartani. Anyukám is ott dolgozik és elég hogy csak ő tudja hogy mi van, akkor már tudja más is. Meg a közvetlen munkatársaim is jó ha tudnak róla szerintem. Nem sajnálkozó embereket látok, hanem olyanokat akik szeretnének segíteni tanácsokkal, és hogy hova forduljak.

Én még mindig úgy vagyok vele, hogy inkább tudják minthogy állandóan azt kérdezgessék, hogy mikor lesz baba. Nekem az sokkal jobban fájt az elején. De nem vagyunk egyformák...

5.vagyok

Jó lenne minél hamarabb eljutni dokihoz, remélem májusban sikerül. Ha már tudnám mi a baj pontosan, meg kapnék valami bogyót/kezelést könnyebb lenne reménykedni.

Nekem nem is az az igazi mélypont amikor megjön, hanem inkább amikor kapok egy "kedves" megjegyzést. Pl. mióta tudják a szűk környezetünkben, hogy babát szeretnénk, próbál mindenki lebeszélni, és ez nagyon tud fájni.25/32 évesek vagyunk, házasok, minden körülmény adott, mégis azt kapjuk hogy hova sietünk, örüljünk hogy nincs. :( Hogy lehet ennek örülni, másfél év sikertelenség után??? Bár ne mondtuk volna senkinek...

Hát ilyen választ én is kaptam, ráadásul az anyósomtól. De engem nem érdekel, le sz..om hogy mit mond! Amúgy sem a szívem csücske.

Akik nekem/nekünk számítanak azok mellettünk állnak és látják hogy min megyünk keresztül.