Nagyon vágyom egy babára, a párom is, de nem most. Ti hogy dolgoztátok fel?

Már van egy öt éves kislányom az előző házasságomból. Jelenlegi párommal is szóba került a közös baba, mindenképpen szeretnénk, de a párom ezt valahogy a "későbbiekre" halasztgatja. 33 éves vagyok és azt megbeszéltük, hogy nem szeretném azért sok évig húzni a következő szülést. A napokban egy beszélgetés folyamán a párom azt is felhoza, hogy akár kettő gyerek is lehetne (természetsen a későbbiekben). Én benne lennék a kettőben is, de akkor az elsőt már nemsokára be kellene vállalni, hogy a második megszülése ne essen már lehetőleg 40 éves korom körülre. Az igazság az, hogy én már olthatatlan vágyat érzek egy kistesóhoz a lányom mellé, de a páromon valahogy ezt nem látom. Ő is akarja, de nem most. Én meg félek, hogy jócskán kifutok az időből, ha arra várunk, hogy majd, ha ez meg lesz, majd ha az meg lesz... stb. Arról nem is beszélve, hogy az első terhességem sem volt probléma mentes és ahogy "öregszem" ez talán csak rosszabb lehet. Nem tudok a párom elé állni azzal, hogy na akkor most "megcsináljuk" azt a gyereket végre, vagy sem, mert nem akarom ráerőltetni, azért ez mégis két ember döntése. Ideális körülmények (amire a párom vágyik) sosem lesznek, az első gyermekemnél sem volt, mégis lett valahogy. Szóval, ha mégis "ráerőltetném", akkor attól félek, hogy ha a gyerek születésével kapcsolatban nehézségeink támadnának (pl. anyagi, mert ugye kiesek a munkából), vagy nem tudnánk megvalósítani olyan dolgokat, amiket a párom eltervezett nekünk, akkor nehogy rámenjen a kapcsolatunk. Nem akarom, hogy az legyen, minden a gyerek miatt van, illetve miattam, aki nagyon "sürgette" és miért nem tudtam volna vele várni, amíg..... Lehet kicsit körülményesen fogalmaztam, de aki volt hasonló helyzetben az érti. Nekem már minden gondolatom a baba körül forog és szenvedek, sokszor bűntudatom is van:((