Véletlenül teherbe estem, szeretném megtartani a babát, de a párom ellene van... Mit tegyek?

Szia!

Én nem vagyok sem az abortusz ellen, sem mellette. Létezik olyan szituáció, amikor jobb döntés az abortusz. Én is teherbeestem egy viszonylag friss kapcsolatban. Volt is munkám, meg nem is. Saját lakásom volt, amit alig birtam fenntartani ja és volt autóm is. Hát nem ideális?! A fiú el is vett volna feleségül, épp akor fejeztem be a tanulást, de már volt akkor egy másik szakmám is, csak mást akartam csinálni. Ezt leírva szerintem 100-ból 99 nő megtartotta volna a babát. Azt elfelejtettem írni, hogy gyógyszereket szedtem és nem biztos, hogy egészséges lett volna, de az orvos biztatott, hogy egy genetikai vizsgálat segít, ha úgy gondolom. Én nem gondoltam sehogy! Olyan bizonytalannak tartottam és éreztem az egész helyzetet, hogy nem mertem vállalni. Nagyon megszenvedtem lelkileg, de utólag is azt gondolom, hogy nem hoztam rossz döntést. Az akkori apuka rámbízta a döntést, hogy bármit döntök, neki jó lesz úgy. Ez nem nagy segítség! Gondoltam, ha már most ilyen tesze-tosza f..szkalap mi lesz később...? Mind ezt telefonon mondta, mert külföldön volt. Mire hazajött már nem voltam terhes, hiába hozta a gyűrűt. Azóta van két gyereke és éppen válik. Ennek a történetnek már több mint 10 éve és akkor egy évvel voltam nálad idősebb. Volt időm gondolkodni de még sosem éreztem úgy, hogy rosszul döntöttem. Most várjuk első babánkat a jelenlegi párommal 11 hetes terhes vagyok, semmiről nem maradtam le. Ha megtartod a babát, ne azért tedd, hogy a barátod ne haggyon el, hanem azért mert te átgondoltad és így döntöttél. Arra is gondolj, nem önző dolog-e azért megtartani egy babát, mert te szeretnéd. Neki vajon jó lesz-e? Vagy ha elveteted akkor meddig marad meg a kapcsolatod, meg tudsz-e bocsátani ennek a fiúnak? Vagy ha nem veteted el akkor ő hogy éli meg? Esetleg az is előfordulhat, bárhogy döntesz a kapcsolat végetér, csak azt mérlegeld, hogy babával, vagy baba nélkül maradsz magadra. Hogyan lesz tovább, ha marad a baba? Ki fog segíteni neked, másokra leszel-e utalva, szüleidre, barátokra? Mennyire leszel kiszolgáltatott helyzetben? Most lehet, hogy úgy gondolod, meg tudod oldani egyedül is, de mi lesz később? Feltettem egy csomó kellemetlen kérdést, amit az ember nem szívesen tesz fel magának, de én most kívülálló ként könnyebb helyzetben vagyok. Ha gondolod írj privát emailt vagy ha van kérdésed szívesen válaszolok.

Szia! Én már írtam neked, a 2. választ. Még annyit írnék, ezzel a most előttem szólóhoz is reagálva, hogy amikor egy nő babát vállal, valahogy mindig gondolni kell arra is, hgy esetleg később, ha úgy alakulna sikerül-e egyedül is felnevelni egy babát, mert sajnos minden benne van a pakliban, és lehet, hogy egy most boldog kapcsolat 5 év múlva megromlik. Engem anyukám 4 éves koromtó egyedül nevelt, és bolog, kiegyensúlyozott, tanult felnőtt lettem. Az igaz, hogy mindig számíthattunk a családra, de megvolt az önálló éltünk!

És a végére csak annyit, hidd el egy talpraesett nő előtt nincs lehetetlen, mindent meg tud oldani, legalábbis én ezt a példát láttam!

Azt látom, nagyon szeretnéd a kicsit, és tényleg remélem, jól döntesz!

A baba áldás, tényleg megtisztel téged, titeket! Nem hiszek a véletlenekben sem. Akkor jön, amikor jönnie kell! Mindenképp adj neki esélyt az életre!

A párodnak meg időt adj! Légy vele türelmes. Így neked nehezebb lesz a várandósság, de adj neki 9-10 hónapot! Ha ezalatt megváltozik, rendben, ha nem, akkor már nem is fog, - esetleg később, és bánni fogja, hogy nem tartott ki a családja mellett...

No, mi ennek megelőzésére beszéltük meg már anno a kapcsolatunk elején (de már amikor komolyabbra fordult a dolog), hogyha netán becsúszna a baba, nem vetetjük el. Megmondtam neki hogy én nem tudnám elvetetni, és ő is így gondolta (szerencsémre). Ez azért jó, mert az ember tudja hányadán áll a másikkal, és picit meg is nyugodtam. Egyébként a barátnőm (most már) férje sem akarta a babát, pedig kb 11 éve vannak együtt. Először akarta, aztán hallani sem akart róla. Abortuszra akarta küldeni....stb. Eléggé válságban voltak. A barátnőm csak nem vetette el, mert ő már nagyon szerette volna. Elmentek ultrahangra, aztán a párjában valami letisztult. Lehet hogy bepánikolt. Mindenesetre, most szerintem ő várja a legjobban a babát. Sajnálom hogy ilyen helyzet alakult ki nálatok. Remélem sikerül közös nevezőre jutnotok, és meghoznotok a helyes döntést! Sok sikert!

35 hetes kismama

biztosan nagyon ragaszkodsz a párodhoz. most biztos nagyon csalódott vagy, hogy ő így reagált arra, hogy gyermeket vársz. nem akarok rá semmi rosszat mondani, mert te szereted. gondolom nem véletlenül. valószínűleg olyan tulajdonságai vannak, amiket szeretsz, és olyanok is amiket nem szeretsz, de elfogadsz. gondolom vele képzelted az egész életed.

de! egy új élet van a pocakodban! Isten megajándékozott azzal, hogy egy új kis emberkét Te hozzál a világra! A párod ha elfogadja, ha nem, ő már él, létezik, várja, hogy világra hozd! ez az egyik legcsodálatosabb dolog a világon!

nagyon együtt érzek Veled a fájdalmadban, már csak azért is, mert én úgy gondolom, hogy a férjem az első az életemben, és csak utána jönnek a gyerekek. de én azt is tudom, hogy a megfelelő emberhez mentem hozzá, aki soha, de soha nem mondana nemet egy gyermekre. ha nem így lenne, nem ő lenne a megfelelő...