Véletlenül teherbe estem, szeretném megtartani a babát, de a párom ellene van... Mit tegyek?

Szia! Ezt Neked kell eldöntened, és mérlegelned! Az tény, hogy ezt a babát ketten "alkottátok", de a nagyobb felelősség mindig is a tiéd, mert Te vállalod, vagy nem, és éled át mindazt, ami egy terhességgel vagy egy esetleges abortusszal jár.

Mi nagyon szerettünk volna babát, most leszek 24 éves, és megbeszéltük a párommal, hogy belevágunk, pedig még egy éve sem voltunk együtt. Soha még ennyire boldog nem voltam, mint most, alig várom, hogy meglegyen a pici, és hidd el, ha egy kapcsolat boldog, akkor egy baba csak erősíti azt!

DE: mivel nem volt tervezett, előfordulhat, hogy a párod egy csapdaként éli meg a helyzetet, nincs felkészülve az esetlegesen rászakadó felelősségre, és az is természetes, hogy a teljesen új helyzetet el sem tudja képzelni!

Én azt tanácsolom, beszélj a pároddal, ő mit is tervez a jövőben, és mérlegelj, mert a nagyobb felelősség a gyermekvállalásban mindig is a nőé.

Én csak a saját nevemben tudok most írni: ha tudom, hogy babát várni ilyen csodálatos, és a Te helyedben lennék, megtartanám, lehet a párod is elfogadja, "megemészti" az új helyzetet. De ez tényleg a Te életed, csak Te tudhatod, hogy milyenek a körülmények, kire számíthatsz! Mérlegelj, és kívánom, hozd meg a legjobb, legmegfelelőbb döntést!

Üdv!

Én ellenzem az abortuszt, viszont a gyerekvállalás alapja, hogy mind a ketten akarják. Szóval neked is tiszteletben kell tartanod, hogy a párod még nem akar apa lenni. Ha akarata ellenére lesz apa, az semmiképp nem jó, még ha nem is mondja azt, hogy akkor ő kiszáll az egészből. De ez rányomja a kapcsolatra a bélyeget, a gyerekhez sem fog tudni úgy hozzáállni, a kisgyerek érezni fogja, hogy valami baj van az ő családjával. Az nem helyes hozzáállás, hogy csak azzal foglalkozz, amit te szeretnél, hiszene ez kettőtök döntése kell hogy legyen, mivel a kettőtök gyerekéről van szó. Ha te a párod akarata ellenére szeretnéd megtartani a babát, akkor tulajdonképpen "jogos" hogy nem akar majd veletek maradni. Ettől függetlenül én tuti megtartanám (ahogy meg is tartottam a sajátomat, vállaltam egyedül is). Hiszen az abortusz gyilkosság. Csak éppen ebben az esetben készülj fel rá, hogy a párod nem lesz többé a párod, vagy csak egy vasárnapi apuka lesz, aki nem is önszántából vállalkozik erre a feladatra. Ráadásul ha tanusítani tudja, hogy ő már akkor sem akarta ezt a babát, amikor megfogant, és te ennek tudatában vállaltad, akkor nem is lesz kötelezhető arra, hogy gyerektartást fizessen. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de én őt is meg tudom érteni. A férfiak kicsit másként gondolkodnak erről, mint mi, nők, hiszen nem az ő testükben növekszik az a picike. Egyébként ne hidd, hogy én szívtelen vagyok, vagy elítéllek, én ugyan így jártam, 19 évesen terhes lettem, de mire kiderült, addigra annyira megromlott a párommal a viszonyom, hogy biztos volt, hogy már nem húzza sokáig a kapcsolatunk, akár lesz gyerek, akár nem. Én ennek ellenére vállaltam a babát, 20 évesen megszültem és nagyon boldog vagyok vele, igaz, igénybe kell vennem a szüleim segítségét, bár kapok GYED-et, mert dolgoztam, de ez nem sok két embernek, pláne, hogy még tanulni szeretnék, mert egy érettségivel úgy érzem, nem tudnék még később sem jobb életet biztosítani a fiamnak. Szóval én mindent megteszek, hogy neki jó legyen, mert abban a pillanatban, hogy kiderült, hogy terhes vagyok, felelősséget éreztem iránta, és ez nem múlik el amíg élek, de azt is tudom, hogy ugyan ezt az apjától elvárni felesleges lenne, hiszen ő nem akart apa lenni.

Szóval neked igazán mérlegelned kell, hogy a párod a fontosabb, vagy a gyereked. Én nagyjából gondolom, hogy mi a válasz erre, szerintem nem fogod te sem megbánni.

szia

a pici tudja hogy mikor króell jönnie.én sokáig probálkoztam mire sikerült remélem a legjobb döntést tudod hozni számotokra neked kell végig csinálni ha abortusz mellet döntenél.a párom sem szeretett volna még és mikor nem jött meg és hozott nekem tesztet elvolt keseredve hogy negatív lett és én is remélem boldog babavárásod lesz nagyon kívánom mert ez nagyon nehéz döntés.

Bar csak en is veletlenul teherbe esnek!Sajnos mi mar 3 honapja probalkozunk(es a tavaly elvesztettunk 1 babocat).

Szerintem hallgass a szivedre,ha tenyleg szeretned a babat akkor beszeld meg a paroddal.Szerintem a parod csak megijedt,ahogy te is irtad ,lehet meg a fejeben sem fordult meg a dolog,hogy babazzatok.

Probald meggyozni!Hisz pont most vagy a legtokeletesebb idoszakban,hisz nem vagy sem tul fiatal sem pedig tul idos a babahoz!

Es ki ne rajongana 1 kisbabaert,foleg ha a sajatja!

Adj neki 1 kis idot,meglatod a remult szive ugy is meglagyul!(foleg ha szeret teged!)Vagy csak azert ijedt meg ,mert lehet feltekeny hogy ezutan nem o lesz a kozeppontban,hanem mar ketten lesznek.

Beszeljetek meg a dolgot,hadjatok 1 kis idot magatoknak.(de en tutira megtartanam---en mar azt is banom hogy nem az eskuvo utan fogtunk bele a baba projektbe,21 evesen.most 23 vagyok es honaprol honapra varjuk a csodat....)

Sok sikert!

.....es Boldog baba varast....

1,5 év után képes azt feltételezni,hogy szándékosan estél teherbe,amikor te ilyet soha nem is tennél????Ez azért más képet fest erről az egészről.Sóval a párod nem is bízik benned.

Mi is tabi mellett nyertük meg a babát,és én is 7 hetes voltam,amikor kiderült,hogy baba van a dologban.Mi mindketten szerettük volna,csak féltünk,hogy tudjuk-e vállalni.De aztán a baba mellett voksoltunk,és jól tettük.Bár,eleinte én nagyon foglalkoztam az abortusz gondolatával,és csak a 9. héten,a nődokinál várva,döntöttem el,hogy nem tudnám megölni a kisbékát.

Ha a párod ellene van,akkor nem kell ráeröltetni.Nem akarod elveszteni,én ezt megértem,de a sarkadra kell állnod,és válaszút elé kell állítani.Sok félresiklott kapcsolatot ismerek,amikor nem akaerták a babát,de valaki ráeröltette az egyikre,vagy szülői nyomásra,és lett belőle három tönkrement élet.Tehát ha menni akar had menjen.Ha viszont ennyire fontos neked a pasi,akkor a baba nem jöhet még.