Babával probálkozók. Mi a véleményetek azokról akik nem vállalják a felelősséget és elvetetik? Mi meg eveket várunk hogy egyáltalán legyen?

Szia! Megértem a kiborulásod, de hidd el, vannak olyan helyzetek, amikor nincs más megoldás. Nagyon sok ismerősömnek mondták már, hogy elképzelhető, hogy nem lesz normális a gyereke. Nagyobb az esély ugyan, hogy normális lesz, de benne van a pakliban, hogy nem. Vannak esetek, amikor nem a gumi szakad el, vagy ha elszakad nem veszik észre, nincsenek felkészülve egy babára és a szülei sincsenek. Iszonyatos dolog az abortusz, egészségügyis vagyok, így tudom miről beszélek, de sajnos néha jobb az ha adunk Istennek még egy esélyt, hogy gondolja végig nekünk szánta-e azt a babát az ég. Félre ne érts, sosem volt abortuszom, terhes sem voltam, nem is akarok abortuszt, sosem tudnék szabadulni a bűntudattól. Így lényegében az abortuszt, mint módszert mélységesen elítélem, viszont nem mindenkit ítélek el, aki ezt választja. Az teljesen más, amikor nem védekeznek, felelőtlenek, utána 3 havonta abortuszra járkálnak.. Sajnos ilyen eset is van...na őket ítélem el a legjobban..Iszonyatos dolog ez sajnos és a jelenlegi anyagi helyzeteket látva egyre több ilyen lesz :(:( Ne aggódj jönni fog neked is a baba, a lehetetlen nem létezik :):) Drukkolok neked tiszta szívemből, megérdemled a kisbabát :)

Könnyebb egy gyermeket elvetetni szerintem, mint odaadni vadidegeneknek, akik ki tudja mit csinálnak majd vele. Persze megértelek téged is és sajnálom, hogy még várat magára a gólya, de én nem tudnám örökbe adni a gyermekemet soha. Ha viszont nem tudnám felnevelni, akkor inkább nem szülném meg. Bár még soha nem voltam ilyen helyzetben (már van egy kisfiam), mert védekezünk, de én így érzek. Gondolom le fognak pontozni érte. :-(

Itt nem a könnyebb út választásáról van szó. Hanem arról, hogy a megszülés és megtartás még mindig jobb, mint az örökbeadás, de még az abortusz is. Ha megszülöm és megtartom, akkor akárhogy, akármilyen körülmények között élünk, de tudom, hogy szeretik. Míg ha örökbeadnám, akkor soha nem lehetnék benne biztos, hogy tényleg szeretik e, nem bántalmazzák e, jó élete van e. Mert könnyen meglehet, hogy olyan helyre kerül, olyan nevelőszülőkhöz, akikre egy gilisztát sem bíznék - pedig utálok őket. Sajnos a közvetlen környezetemben is volt ilyen. Konkrétan a kedves nevelőszülő miután saját gyermeke is született, két év múlva agyonverte a nevelt gyermeket, de addig is folyamatosan bántalmazta. Na ilyen életet nem szeretnék a gyermekemnek, akkor inkább az abortusz.

Nem csak a könnyebbségről van szó, ha örökbe adják a babát, akkor szinte sosem kerül ki az intézetből, 3 éves koráig 1000%, és így nem alakul ki kötődés, a baba betegségekre hajlamosabb lesz és lelkisérült lesz egész életében. A másik dolog, hogy nagyon sok anya úgy adja "örökbe" egy intézetnek a gyermekét, hogy ráírja a papírra,hogy nem mond le róla, hátha egyszer majd érte tud menni és egy család lehetnek. Ezek az anyák nagyobb bűnt követnek el.. A gyerek 18 éves korában elmegy az intézetből, mert nagykorú, de addig egy anyja és apja sem lehetett, mert konkrétan megtiltották az intézetnek ezzel a papírral, hogy kiadja. Magyarországon nagyon rossz az örökbefogadási rendszer, nem működik, hogy megszüli és családhoz kerül, pedig rengetegen várnának kisbabára..Az intézeti körülményekről pedig nagyon sokat lehet hallani. Nameg nem olyan egyszerű örökbeadni egy babát, miután ott van a kezedben és látod, hogy a tiéd. Nagyon nagyon sok visszalépős eset van. Ezért is javaslom minden olyan nőnek, aki nem szeretne még kisbabát, hogy mindig győződjön meg róla, hogy az adott védekezési módszer megfelelő-e, biztonságos-e. Továbbra is azt mondom, nyugodj meg, jönni fog a gólya, bízz magadban :):)