Hogy mondjam el anyámnak?

Mióta vagytok együtt pároddal? Együtt is éltek?

Én 31 voltam és nem tudtam, hogy mondjam el, pedig már 4 éve házasok voltunk. Aztán minden jött magától. Elmentünk együtt a párommal hozzájuk és egyszerűen elmondtam, hogy lesz még egy unokájuk. Már volt nekik 4 a két tesómtól. Egyszerűen megpuszilt, örült neki, legalábbis azt mutatta. Végül megtömött egy pár jó tanáccsal és minden folyt tovább a maga medrében. Mikor megszületett a kicsi madarat lehetett volna fogatni vele úgy örült.

Én 23 évesen várok babát, aki tervezetten érkezik majd májusban. Az én szüleim borzasztóan boldogok voltak, bár én még pszichológusnak tanulok, tehát egyetemre járok, de a férjem orvos, jó munkahellyel, és jó kilátásokkal. Hála Istennek így saját lakásba, jó körülmények közé várjuk a babát, hiszen mérlegeltünk előtte mindenféle körülményt. Nekem boldogok voltak, mikor közöltük velük a hírt, részemről pedig én nem érzem fiatalnak magam ehhez, és azt gondolom, hogy ha ti is -ahogyan előttem említették- magatoknak "készítettétek" a picúrt, akkor semmi gond - nyilván ha az ő segítségükre számítotok, akkor meg le kell ülni és megbeszélni.

Sok boldogságot hozzá!

24 hetes kismama

Felnőtt nő vagy, a te életed és a te döntésed.

Mint írtad, szeretnétek a babát a pároddal.

Tehát állj ki és mond el nyíltan a dolgokat.

Ilyen helyzetben a szülők elég megértőek tudnak lenni.

Lehet meglepődik majd,de szerintem semmi ok pánikra.

Sok sikert és jó babázást a későbbiekben :)

Nos, ha a pároddal egyetértetek és vállaljátok a babát, megvan rá a keret és képesek vagytok akár segítség nélkül is felnevelni, akkor teljesen rendben van a dolog.

Viszont elöször menj orvoshoz kb 7-8. héten, hogy az orvos is megerösítse a terhesség tényét. Ezek után beszélhettek anyukáddal. Esetleg megvárhatjátok a 12 hetet, mert ugye addig azért jobb vigyázni.

Ha anyukád azt látja, hogy felelösségteljesen viselkedtek, akkor ha mérges is lesz, meg fog békélni idövel.

Nálunk én 21 voltam, mikor terveztük a babát párommal és a 2. hónapban összejött. Elsö uh után leültem anyummal és elmondtam neki. Sírt, de nem örömében és kijelentette, hogy ö nem fog segíteni semmiben, ugy vállajak gyereket, hogy ezt észben tartsam, mert neki is dolgozni kell, nem tud vigyázni az unokára, míg én dolgozom. Akkor ezt én tudomásul vettem, bár nagyon rosszul esett. Hozzáteszem, nem szereti a párom, egyáltalán. Azóta összeházasodtunk és anyum megbékélt, mert látja, milyen jó apa a férjem. Mikor akartunk kistesót, kiderült, meddö vagyok. Akkoriban rengeteget beszélgettünk és elmondta, ugy gondolja, hogy jobb, hogy akkor vállaltunk babát, mert ha akkor elvetettem volna ömiatta, akkor most neki is nagyon fájna, nemcsak nekem.

Hozzáteszem, ez a meddöség csak átmeneti volt, és mikor elmondtam neki, hogy ismmét babát várok, már örömkönnyeket hullajtott.

13hkm