Hany evesen ereztetek eloszor hogy felebredt bennetek az anyai oszton es szeretnetek kisbabat?

Szia:)!

Hát ez vicces:)! Mintha magamat hallanám, olvasnám. 21 éves vagyok 4éve vagyunk együtt a férjemmel, és november óta szeretnénk kisbabát:), sajnos eddig sikertelenül:(.

Júniusban fogom megnyitni az első családi napközimet, ahol gyerekekre fogok vigyázni. Remélem addigra én is babás leszek, és nem lesz olyan szívszorító érzés bennem, hogy nekem még senki nincs a pocakomban.

Szerintem sem gond az, ha az ember a 20-as évei elején késznek érzi magát erre a nagy dologra. Én 23 vagyok, és holnap szedem be az utolsó tabimat, és már ettől is izgatott és boldog vagyok. Mindig is fiatal anyuka akartam lenni, mert az édesanyám csak 19 évvel idősebb tőlem és ő a legjobb barátnőm, ő a mindenem, ő legjobb anyuci a földön, és állítom, hogy ez a jó kapcsolat a pici korkülönbségnek, és annak köszönhető, hogy akart engem.

Szóval szerintem a baba dologban nem a kor számít, hanem az akarat, az elhivatottság, a kötelezettségvállalás, na meg persze a szeretet.

A szívem szakad meg azokért a nőkért akikben ez mind megvan, de a sors csúnyán kibabrál velük, mert nem jön a gólya. De biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb mindenkinél kopogtat majd :-)

Ez fura...én is már vagy tizenéves koromtól arra készültem hogy hú de mikor leszek anya. A szakmám is végül olyan lett hogy gyerekekkel kapcsolatos, nagyon vágytunk babára és 26 voltam mikor végre lehetett, mert olyanok lettek a körülményeink.

Ahhoz képest sokszor még 26 évemet is kevésnek éreztem és nagyon rámzuhant a hatalmas felelősség, mai fejemmel semmit se vesztettem volna ha még pár évet várok.

Persze imádom a fiamat nem bírnám ki nélküle, de rengeteg olyan dolog van amiről az ember nem is sejti hogy gyerekkel már kivitelezhetetlen lesz és onnantól a saját életében másodhegedűs lesz, mert a gyerek lesz az első önmaga helyett:)