Jajj lányok, teljesen kivagyok és nem még olyan sincs akivel megoszthatnám vagy nyafoghatnák egy kicsit. Meghallgattok?

Hát képzeljétek el milyen kis "játéknak" lettem részese. Teljesen beleéltem magam, már túl voltam a parán és bebeszéltem magamnak, hogy tutira babás vagyok. Komolyan mondtam is a férjemnek, hogy érzem, hogy babát várok. Szombaton kellett volna megjönnie-tudni kell nálam ez óramű pontossággal érkezik-és semmi, még a jele se. Na újabb para és félelem.Rá két nappal meg már örültem és felkészültem veszek tesztet és alig vártam , hogy két csík legyen. Teszteltem kétszer, mindkettő negatív lett, és ma jeleit mutatja, hogy megfog jönni, még nem, de a barnázás már megvan. És most szomorú vagyok. Nagyon vártam a két csíkot és nagyon csalódott voltam.

Azért érdekes, hogy az emberben mennyi féle fajta érzelem tud lenni rövid időn belül. Nyilván ez azért is lehet, mert sokszor a félelem nagyobb, mint maga az akarás, vágy érzése. Hisz vágyok 3-dik babára,de félelmet kelt bennem a befolyásolás, a "hogy fogom megoldani" valamint a , "hogy lehet 3-at is szeretni egyformán" dolog. Persze ez a másodiknál is megvolt, mármint a kérdés, hogy megtud e oszlani a szeretet, de a családunkban 2 gyerek a "normális", ott még nincs megszólva senki. 3 gyerekes a mi családunkban már felelőtlennek számit hisz a "mai világban" meg stb..szóval értitek. De túlleszek ezen, és tudom pár hónapon belül ha a jóistenke is úgy akarja, akkor próbálkozunk,hisz most érzem igazán, hogy akartam, hisz nagyon csalódott vagyok.

Nagyon köszönöm az érdeklődést!!!!

Igen, 5 napot késett. Megtréfált az élet. De ennek így kellett lennie valószínű, mert így mostmár tudom mit akarok. Egyébként tegnap elmeséltem anyumnak ezt a történetet. Hozzáteszem ő tőle "félek" a legjobban 3-dik baba ügyben. Tudom , hogy ő nagyon félt engem, és mivel nincs segítségem egyáltalán, így tudja, hogy a két eleven gyerkőccel sem mindig olyan könnyű, ő pedig nem tud segíteni. Szóval azt hittem ő ellenezné a legjobban. De ahogy elmeséltem neki ezt a kis aggodalmat, meg azt, hogy mi tart vissza majdnemhogy ösztönzött, hogy mit törődök én másokkal, meg egyébként is még most benne vagyok a babázásban meg stb. Jól esett, hogy ezt mondta. Nyilván ez a mi döntésünk, de az sem lehet túl jó érzés, hogy ha a mama nem örül az új jövevénynek...ez rossz lenne nekem is. Nekem egyébként is anyu a legjobb barátnőm. Így lendített a dolgon sokat.

De nem bánom hogy nem jött most össze, hisz akkor ő is tavaszi baba lenne (másik kettő is az), viszont a férjemnek minden tavasszal állandó megbízása van, ami azt jelenti, hogy két hónapig nincs itthon. Még egyszer nem akarom teljesen egyedül végigcsinálni. Mostmár viszont majd rábízzuk az életre a döntést, nem állunk semmi útjába :)