Van itt olyan, aki középiskolában esett teherbe?

Szia. Én érettségi előtt decemberben lettem terhes. Tervezett baba volt. A párom nagyon akarta, az volt a terv, hogy háztartásbeli leszek. Leérettségiztem, aztán összeköltöztünk. A család abortuszra akart küldeni, de én bekamuztam, hogy már késő. És egyébként is akartuk.

Még a terhesség alatt szétmentünk az apjával. :( Nagyon nehéz volt 1-2 évig, de aztán jó állásom lett, stabil új kapcsolattal és most főiskolára járok meló mellett.

A legjobb barátnőmről tudok írni Neked.

Ő a középiskola utolsó évében esett teherbe, pont leérettségizett, és egy hónap múlva megszületett a baba. Aztán utána elvégeztünk együtt egy középfokú képzést, és most folyamatban van egy felsőfokú képzés is (1 évünk van még).

Amíg ő suliban volt, a nyugdíjas anyukája vigyázott a picire. A baba születése után amikor hazamentek a kórházból a barátja elhagyta. Kb. 7-8 hónapos volt a baba, amikor újra elkezdtek beszélgetni a sráccal, addig nem is láthatta a gyermeket a fiú....

A beszélgetés végeredménye az lett, hogy kibékültek, összeköltöztek és most együtt nevelik a picit.

A szülők mindkét oldalról ellenezték, de már esély se volt arra, hogy elvetessék mert későn szóltak arról, hogy baba van a dologban.

A kislány szeptembertől bölcsibe fog járni, addigra 1.5 éves lesz, az apuka dolgozik, az anyuka folytatja a suliból maradt 1 évet.

Szerintem nem pont rám gondoltál, de ha úgy vesszük, középiskolás voltam, kor szerint is lehettem volna átlagos középsulis, de nem egészen így volt. 19 évesen lettem terhes, de akkor már egy éve dolgoztam, csak éppen nem volt érettségim, két osztály hiányzott hozzá.

Estin jártam gimnáziumba, de sajnos akkor azt az évet nem tudtam befejezni, nem is a terhességem miatt, hanem magánéleti okok miatt.

Elég naiv és befolyásolható voltam még akkor, és az akkori párommal éltem együtt, aki azt várta el, hogy kiszolgáljam, tegyek vegyek körülötte, ellenezte, hogy iskolába járjak. Mindig azzal jött, hogy neki sincs érettségije, de művelődni anélkül is lehet, dolgozni is, szóval én csak ne akarjak többet, mint ami neki jutott. Pedig amúgy értelmiségi családból származom, nálunk mindenki diplomás. De mint mondtam, naiv voltam, és befolyásolható, na meg nagyon szerelmes, és úgy voltam vele, hogy én ezt megteszem a szerelmemért. Azért próbáltam csinálni a sulit, de hát ilyen körülmények között nem nagyon lehetett, amikor csak el akartam menni az iskolába, a barátom mindig talált nekem valami sürgős munkát, ami nem várhat egy percet sem.

Nos, idő közben ugye terhes lettem, akkor már láttam, hogy az az évem a suliban elúszott, pedig idő szerint be tudtam volna fejezni, hiszen kb. februárban teszteltem pozitívat, vagy valahogy így, és októberben szültem, az a tanév bőven belefért volna.

Idő közben szakítottunk, hazamentem a szüleimhez, de már akkor is úgy voltam vele, hogy szigorúan csak ideiglenesen, amíg talpra nem állok. Onnantól kezdve, hogy már nem voltunk együtt az akkori párommal, mintha valami fátylat vettek volna le a szemem elől, sokkal tisztábban láttam, sokkal felszabadultabb lettem. Még terhesen, nagy pocakkal, nyár végén beiratkoztam levelezőre 11. osztályba ismét, ősszel megszületett a fiam, de becsülettel végigcsináltam azt az évet, aztán a következőt is, nagyon jó eredménnyel érettségiztem, sőt, 11.-ben előrehozottat tettem két tárgyból, mindezt úgy, hogy írásbeli meg szóbeli között még egy költözködést is lezavartam (szóval a fiam születése után nem egészen egy évig laktunk a szüleimmel). Ja, az érettségim mellé csináltam még egy nyelvvizsgát is, majd felvételiztem egyetemre, most a diploma megszerzésén dolgozom, fenntartok egy szép kis albérletet, nevelem a már majdnem 4 éves fiamat, aki egy tündéri okos gyerek (na azért nem egy földre szállt angyal, pont olyan, mint én voltam kiskoromban :D), jól megvagyunk :) A fiam apjával közel 3 éve nem találkoztam, pedig ő nagyon azon volt, hogy a gyerek így meg úgy, de hát tessék, nincs sehol (mondjuk nem is hiányzik).

A környezetem általában véve jó véleményen van rólam, én negatív kritikát még nem kaptam senkitől, bár ugye az is igaz, hogy én azért nem úgy szültem, hogy még előtte semmit nem csináltam. Nagykorú voltam már, dolgoztam is előtte, csak a suli terén nem voltam még "készen".

Szia!

Egy suliba jártam egy lánnyal, ő akkor volt 8.-os, viszont majdnem 17 éves a diszgráfiája, meg a diszlexiája miatt, nyelvtanból, matekból, meg idegen nyelvek alól is fel volt mentve, lényegtelen...

Ő akkor egy 15 éves fiúval járt, nem védekeztek, a lány terhes lett, és mire kiderült, már állítólag nem lehetett elvetetni, így meg lett tartva.

Idő közben az apuka kitalálta, hogy tuti nem övé a gyerek, így szétmentek az anyjával, a mai napig nem állnak szóba egymással, még gyerektartást sem tud követelni az anyuka, mert a fiú még nappalin tanul. Pár utcára laknak egymástól, de egyszer sem látogatta meg a kisfiát.

Anyuka otthon lakik a kicsivel, így a gyesből csak kettejüket kellett ellátnia, így pénzileg kijöttek. Emellett szociális alapon igényelt a csaj mindenfélét.

A lány befejezte az általánost, de gimnáziumba már nem is jelentkezett. Most 3 éves a kisfiú, felvették oviba, anyuka minden áron le akar érettségizni, bár nekem vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban a helyesírásából ítélve...

Szeretne dolgozni is, de 8 általánossal nem kap munkát sehol sem. A munkanélküli hivatalban ajánlottak neki valami semmitmondó szakmát, talán ezt kezdi majd el szeptemberben, de nem tudni.

Azt hiszem, ő elszúrta... :(

Én általános utolsó évében lettem terhes (év végén).

5 évfolyamos gimibe vettek fel, fél évet jártam, utána decemberben megszületett a fiam. A 9-10. évfolyamot magántanulóként végeztem el, utána 11-ben már nem mentem el vizsgázni, mert külföldre költöztünk a kicsivel és az apukájával. Ott (is) otthon voltam vele, mert még nem vették fel oviba. Nem rég jöttünk vissza, a férjem talált munkát, a fiam már nagy, okos, 4 és fél éves óvodás. Én várom a szeptembert, hogy elkezdhessek egy fodrász tanfolyamot.

Mindent egybevetve inkább pozitívan álltak/állnak az emberek hozzám, de ha nem így lenne, az sem érdekelne. Van egy férjem, akivel szeretjük egymást, egy gyönyörű fiunk, akiért meghalni is érdemes, nem hogy elviselni egy-két negatív véleményt ismeretlenektől.

19/N

Egyik osztálytársamról tudok neked írni:

12-esek voltunk, amikor a lány szándékosan teherbe esett, mert a fiú el akarta hagyni, ő pedig így akarta magához láncolni (az oszt.társnőm beszámolója szerint). Sikerült is neki, decemberben a szalagavató után meg is volt náluk az esküvő, oszt.társ nőm leérettségizett, azóta dolgozik, és már a második babájukat várják. A lány szüleinek a reakciója először az abortusz volt, a fiú szüleié pedig az esküvő.