Kicsit morbid, fura de kétségbe vagyok esve. Szerintetek mi tegyek, van megoldás? Bővebben lent

Szerintem semmi morbid nincs a kérdésedben, én hallottam már ilyen megoldásról, .

Az más kérdés, hogy technikailag hogyan lehet kivitelezni, ha az ismerősötök valóban hajlandó erre a "szívességre". Mindenek előtt neked kellene legalább 3 hónapon át kontrollálnod magadat hőmérőzéssel, és ovu-teszttel, hogy sikerüljön "belőni" a közelítően optimális időpontot a megtermékenyítéshez.

A spermiumok aktus után, eléldegélhetnek még néhány napig.

Csakhogy itt az "aktus" kimarad...Szóval nagyon fontos, hogy az "anyag" minél kisebb időveszteséggel legyen "célba juttatva". Praktikusan: az ismerős -pl- a fürdőszobátokban egy sterilizált üvegbe ejakulál. Te pedig szinte azonnal felszívhatod egy fecskendőbe,( ezt eleve sterilen árulják) és a kellő helyre juttatod. Lehetőleg maradj fekve felpolcolt fenékkel, vagy támaszd fel a lábadat a falra.

Ha nagy mázlitok van, elsőre sikerülhet, ha nincs, akkor minden hónapban ugyanez a módszer, amíg nem sikerül...

Nem mondom, hogy egyszerű, vagy nagyon romantikus, de ha valóban nincs számotokra egyéb megoldás, akkor nem lehetetlen, hogy így legyen gyereketek. Sok sikert!

Én teljes mértékben megértelek, de:

Biológiailag a gyerek a baráté. Abba belegondoltatok, hogy mi van, ha X. év múlva kiderül, hogy neki nem lehet "több" gyereke és élni akar az apai jogaival?

Sokkal tisztább az idegen donoros megoldás vagy ha a párod betegsége lehetővé teszi, akkor létezik a herebiopsziás megoldás is.

Én tuti, hogy nem mennék bele egy baráti szívességbe, akármilyen jó barátom az illető.

Azért ez nem ilyen egyszerű. A születendő gyereket a szülei nevére anyakönyvezik, és ezen nem egyszerű változtatni, a szülők akaratán kívül, pedig gyakorlatilag lehetetlen. Ráadásul az anya valóban a vér szerinti szülője lesz a gyereknek.

De gondolom, hogy ha ez a megoldás egyáltalán szóba került, akkor a kérdezőnek és a párjának van annyi józan esze, hogy

1. egészséges férfit kérnek meg a segítségre

2. előre kikötik, hogy a gyerekkel kapcsolatban semmiféle követelése nem lehet

3. a történetről ők 3-an tudhatnak, de nem tartozik senkire rajtuk kívül

Nem egészen.

Az apaság bírósági megállapítására abban az esetben van lehetőség, ha egyébként nem állapítható meg a gyermek apjának kiléte. Így apaság megállapítása iránt csak akkor lehet pert indítani, ha az apai státuszt nem lehet betölteni sem az anya házassági köteléke vagy utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem reprodukciós eljáráshoz való hozzájárulás alapján.

Mivel ez a kisgyerek házasságba érkezik majd (valószínűleg) és a születése pillanatától lesz apja, és anyja is, nincs minek alapján ilyen eljárást indítani.

Azért az elég különös lenne, ha bárki bemehetne a bíróságra, hogy a "Szomszédasszony kisfia nagyon hasonlít rám, és volt is köztünk egy kis etyepetye néhány éve. Szerintem én vagyok az apja, tessenek már ideítélni nekem a lurkót..." Hát azért a családjog ennél erősebben védi a szülői státuszt.:-)))

Köszi, így értem, csak mégsem :)

Magyarul a magyar jog, akkor is a családot védi, ha történetesen tényleg nem a férjé a gyerek? És a biológiai apa élni szeretne az apai jogával? Semmi esélye nincsen, mert a család a szent? Ő miért nem döntheti meg az apaság vélelmét?

Bocsi kérdező, hogy elmentünk ebbe az irányba, de azt gondolom, ha így döntötök, akkor téged is érdekel.

Nem vagyok jogász, de józan paraszti logikával én megértem ezt az álláspontot. Bár ehhez a helyzethez nem sok köze van valóban, mert a kérdező esete elég extrém.

Az ideális az, ha egy gyerek családban nő fel, és születésétől van anyja, apja. Nem csak biológiailag, mert az mindenkinek van, hanem jogilag is. Praktikusan minden szülőnek van lehetősége arra, hogy a kicsi világra jöttéig, rendezze a gyerek családi státuszát akár házassággal, akár apai elismerő nyilatkozattal. Ez azért nem kevés idő; 9 hónap.

Aki ezt bármilyen okból elmulasztja, az utólag „reklamálhat” ugyan, de a törvény a jogilag „biztos” apát és anyát fogja védeni vele szemben.

Vannak az életben olyan helyzetek, ahol a jog szándékosan nem is kíván lehetőséget adni az utólagos reklamációra. Ha te önként felajánlod a fél vesédet egy családtagodnak, arra van megfelelő jogszabályi támogatás. De arra nincs, hogy ha néhány év múlva valami miatt vesebeteg leszel, akkor visszakérhesd a sajátodat, azzal az indokkal, hogy neked is szükséged van rá…

Amúgy, ha belegondolsz, ez jól is van így. A gyerekek esetében biztosan. Elég rémes helyzet lenne, ha egy család életében bármikor megjelenhetne valaki azzal a felkiáltással, hogy a sajátjukként nevelt gyereknek ő a biológiai apja, és bár életében most látja először, ő gyakorolni szeretné az apai jogait. És elkezdhetne bíróságra, dns vizsgálatokra rángatni két felnőttet, meg egy kisgyereket, akik egészen addig nyugalomban, és egy családként éltek… Na ne!!!